Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. március 25., szombat

Vasa Pavković: (Vetar – kažem: vetar…) – (Szél – mondom: szél…)

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

(Vetar – kažem: vetar…)
 
Vetar – kažem: vetar i vidim
mrki korov, suvi zub, pustaru,
tela partizana, istrulela, odvratno
sama.
 
 
Vetar, koračam kraj vode i vidim:
vatrenu kolibu u kojoj gori rodoljub
s petokrakom na kapi i kišu tanadi
koja gasi njegovu želju,
da bi poslednja hulja mogla
da mu pljuje po humki
šest decenija docnije.
 
Vetar, kažem, i ništa. Ispijam gorki
gutljaj i posmatram svoju senku
bez očiju, bez osmeha, bez ičega.
 
 

(Szél – mondom: szél…)
 
Szél – mondom: szél és látok
zord kórót, száraz fogat, pusztát,
partizán testeket, szétmállottak, undorítóan
magányosak.
 
 
Szél, víz mellett megyek és látom:
a lángban álló kunyhót, benne hazafi ég
sapkáján ötágú csillag, kívánságát
golyózápor oltja,
hogy az utolsó álnok
hat évtizeddel később
sírhantját leköphesse.
 
Szél, mondom, és semmi. Keserű
a korty és szemek nélküli, mosoly nélküli,
csupasz árnyékomat nézem.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése