Gergely Tamás Plein air – Plein air

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Plein air          Körbetapogatta a földet maga körül. Ujjai közé fakózöld fücsomót csippentett, azt szagolgatta.      - Perverz disznó - vihogott Rózsi.        -Nesze! - mondta Csóró, és a szája sarkába nyomta a saját csikkét.        Kiköpte. - Utálom a szőrös kezed - mondta Csórónak. - Meg a nyálas csikked!        - Más kéne? - vihogott Rózsi. - Ez, ügyi? - szoknyáját a fejére húzta.        - Nem érzitek? - Idegesen kérdezte. - Rothad a föld!        - Adok neki egy korty rumot - szólalt meg Kormos. Ahogy felé hajolt, orrabukott. Ott is maradt „hullán”.        - Még a hangyák sem lepnek el! A csimaszok sem járnak beléd! - korholta fojtott hangon. - Minden elpucolt innen!        - Egyem az arany száját, de okos! - vihogott Rózsi.        - Ne szédítsd a nőmet, gádzsó - fenyegette meg Csóró.        - Rothad, nem érzitek?! Mint ahogyan a hús rajtatok!

Plein air        Opipa tlo oko sebe. Isčupa prstima uvenulu gomilu trave i pomalo mirisao.      – Preverznjakoviču – grohota Roza.      – Evo ti! – reče Ubogac te svoj čik u njena usta gurao.      Ispljunula je. – Mrzim tvoju dlakavu ruku – reče Ubogcu. – I tvoj slinav čik!      – Nešto ti dugo treba? – grohota Roza. – Valjda to? – te je suknju na glavu navukla.      – Zar ne osećate? – Pitala je nervozno. – Zemlja truli!      – Daću joj gutljaj ruma – oglasio se Čadžavi. Kako se prema njoj nagnuo, na nos pao. I tamo je ostao „kao truplo”.      – Ni mravi te ne preplave! Niti te gamad rovari! – grdio ga je prigušenim glasom. – Odavde je sve odbeglo!      – Slatka usta, kako je pametan! – grohota Roza.      – Nemoj mi žensku zamamljivati, čoveče – preti mu Ubogac.      – Truli, zar ne osećate?! Kao meso na vama!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.