Turczi István: Egy ideje már – Već jedno vreme

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Egy ideje már
 
I
 
Egy ideje már nem figyelem az évszakok múlását
földre szédült szirmok csönd-bugyrába zárva
rejtett földi illatokhoz dörgölőzöm
 
kételyek vaksi remények sem gyötörnek tovább
esők hiába suhognak nedves bőrömre
szivárványt hiába tapaszt a fény
 
erdők zajgása fülemben csak eszelős szél-kolonc
éjjeli neszekre nem kapom fel fejem
érintetlenül hagy a holdfogyatkozás
 
II
 
Egy ideje már nem figyelem az évszakok múlását
mint lusta pók kúszik felém az idő
utólér bekap apránként elfogyaszt
 
Átok van rajtam ha az öröklött átok földszagú
eső le nem mossa szél hiába faggatja
testemen dísz csak a szivárvány
 
Teremtés előtti alantas sötétség vesz körül
és a létezés féregjárataiból kitalálni
egyre körülményesebb
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 39. old.
 
 
Već jedno vreme
 
I
 
Prolaz godišnjih doba već jedno vreme ne pratim
u bisagu tišine na tlo palih latica zatvoreno
se uz skrivene mirise zemlje trljam
 
više me ni nedoumice slepe nade ne muče
moju vlažnu kožu kiše zalud zapljuskuju
svetlost dugu zalud lepi
 
u mom uhu huk šuma tek je suluda klečka vetra
na noćne šumove glavu ne dižem
pomračenje meseca me ne zanima
 
II
 
Prolaz godišnjih doba već jedno vreme ne pratim
vreme prema meni poput lenog pauka puzi
stiže me proguta pomalo pojede
 
Ako nasleđena kletva na zemlju miriše na meni je kletva
kiša ju ne spira vetar zalud ispituje
duga na mom telu ukras je tek
 
Podla tama od pre stvaranja me obavija te put izlaza
iz rovova postojanja šta su crvi izdubili
sve teže je naći
 
Prevod: Fehér Illés