Barbara Novaković Na kraju – Végül

 

Barbara Novaković Rijeka, 15. jun 1986. – 

Na kraju   Na kraju,   kad se podvlači crta, sumiraju utisci,   osjećanja, promašaji –   koji su ipak pogađali pobjedu u centar –   Kad se saberu suze i smijeh, spokoj i neizdrž, strepnje i smiraji –   Ostaje samo ono što izmamljuje volšebni osjećaj topline.   Osjećaj stapanja u jedan sasvim mali, a intimni beskraj.   Osjećaj uranjanja u trenutak što pamti jedino ljubav.   Trenutak nezaborava što se sliva u jastuk u gluvo doba noći, kad planeta spava snom pravednika.   Na kraju,   podvučena crta, u potpunoj ljepoti i sjaju balerinski graciozno, savija se u kružni tok.   Na kraju, počinje s(v)e …

Végül   Végül,   amikor a vonalat meghúzzák, összegzik a benyomásokat,   az érzéseket, a kudarcokat –   melyek mégis, célt nem tévesztve telibe találtak –   Mikor mérlegre teszik a könnycseppeket és a mosolyt, a nyugalmat és a tűrhetetlent, a szorongást és az összhangot –   Csak az marad, ami a szívélyesség titokzatos érzését kiváltja.   Egy csöppnyi, mégis a bensőséges végtelenbe olvadás érzése.   Egy pillanatba merülés, melyet egyedül a szerelem jegyez.   Az éj közepén, mikor a bolygó az igazak álmát alussza, párnára hulló feledhetetlen pillanat.   Végül,   mikor meghúzzák a vonalat, teljes szépségében és fényében, balett-táncosnő eleganciával hajlong, a körforgalom.   Végül, kezdődik minden…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Barbara Novaković – pesme | nigdine.com