Bíró Tímea Félcipő – Polucipele

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Félcipő   klumpában menetelt a családi pótlékért a fél falun át kellett gyalogolnia nagy emelkedőkön csúszós lejtőkön hóval takart gödrök sűrűjében hiába veszekedtem a téllel jegesen virágzott az ablaküvegen a hóesésben gyönyörködtem aztán lattám meg anyám papucsának felső része apró lyukakkal van tele belehullanak a hópelyhek miután hazaért a szociális zsákmánnyal egy ujjnyival vastagabban kentük a margarint ő meg hideg lábait a forró vizes lavórba tette isten közben nevetve dobálta a hógolyókat anyám nyári lábbelijébe

Polucipele   čitave zime u cokulama je koračala zbog porodičnog doplatka preko pola sela morala proći preko velikih uzbrdica kliskih nizbrdica u snegom pokrivenoj gustini jama zalud sam se sa zimom borila prozori su ledenim cvetovima cvetali uživala u padavinu snega posle sam ugledala gornji deo papuče moje mame je sitnim rupama puna pahuljicama snega su ispunjene nakon što je sa socijalnim plenom kući stigla margarin smo deblje mazali a ona pak smrznute noge u lavor sa vrućom vodom stavila u isto vreme bog grudve snega u letnju obuću moje mame sa osmehom na licu bacao   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 9. old.