Valentina Novković Ne dozvoli – Ne engedd meg

 

Valentina Novković Beograd, 16. 05. 1973. – 

Ne dozvoli¹
 
Priča o Kainu i Avelju
samo je umorna pesma tužnog Boga
koju ti je majka pored kolevke ispevala,
da nikad ne zaboraviš brata ni bližnjeg,
jer svaki je čovek kog sretneš
bol obučen u ćutanje,
ili osmeh koji zvoni na crkvi Nadanja.
Poveruj,
lomače ne mogu biti sunca,
ni noževi ogledala,
negde otkucava sat koji umesto kazaljki
ima oči nevinosti,
vlažnju njušku laneta koje ne zna
da mu je mati ubijena.
Negde,
u začaranim šumama, trave smišljaju načine
kako da pomire gladi i mržnje,
iz plodova njihovih nektar stiže
koji će sve željni ljubavi
napojiti.
Oslušni,
topovi nikada neće biti vatromet skrivenih želja,
pod vojničkim čizmama cvile puževi.
A, ti, ti Čoveče,
ne dozvoli da plavet neba za tobom zaplače.
 
¹Nagrada "Zamak Alanja" za najbolju pesmu na međunarondom festivalu u Alanji pod nazivom "Ne dozvoli" a koji organizuje časopis Guncel Sanat (Savremena umetnost) i izdavačka kući Baygenc Kitap.
 
Izvor: autor
 
 
Ne engedd meg¹
 
Káin és Ábel története
csak a szomorú Isten fáradt dala
melyet anyád a bölcső mellett énekelt,
hogy testvéredet, társadat sose feledd,
mert minden ember, akivel találkozol,
hallgatásba öltözött fájdalom vagy
a Hit szentélyében csengő nevetés.
Hidd el,
máglya nem lehet nap,
se kés tükör,
valahol ketyeg egy óra, mutatók helyett
ártatlanság szemei vannak,
őzgida nedves orra, aki nem tudja,
hogy anyját megölték.
Valahol,
az elvarázsolt erdőkben, a füvek tervezik,
az éhséget és a gyűlöletet hogyan békítsék ki,
gyümölcsükből mindenkit,
aki szerelmet hőn áhít, nektárral
látnak el.
Hallgasd,
az ágyúk titkos vágyak tűzijátékává sosem válnak,
a katonacsizmák alatt csigák szűkölnek.
Te meg, te Ember,
ne engedd meg, hogy a kék ég utánad sírjon.
 
¹Az Alanyában rendezett „Alanyai Kastély” nemzetközi költőfesztiválon, melyet a Guncel Sanat (Kortárs művészet) folyóirat és a Baygenc Kitap kiadóház szervez, a legjobb vers díjat nyert vers.
 
Fordította: Fehér Illés