Adrijana Marijanušić Putnik – Az utas

 

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. – 

Putnik   Još putujem kroz vreme Posmatram ljude i događaje Pamtim lica Imena zaboravljam Osetim emociju Otvorenost uma Prepoznajem patnju, bol Neuzvraćenu ljubav…   Još uvek znam da Nisam izgubila sebe Ni izvor sa kog ispijam Istinu i čuvam misli od Plitkosti i dušu od jednoumlja Rešila sam biti prijatelj Danima koji me zagrljajem prihvataju Leče moju gordost i predrasude   Primaš onoliko ljubavi Koliko možeš da pružiš Ni više Ni manje Samo te sa godinama Neke odluke manje bole Isto se vole pobede i promašaji   Sve je to put koji piše roman Ili kratke priče Svi tragači jedni na druge liče Poklanjaju dušu u očima …   Još putujem kroz vreme Neću prestati Jednom kada zastanem Zauvek ću nestati …

Az utas   Még utazom az időben. Figyelem az embereket, az eseményeket Az arcokat megjegyzem Neveket feledek Érzem a nyitott Elme érzelmeit Felismerem a szenvedést, a fájdalmat, A nem viszonzott szerelmet…   Még mindig tudom Önmagamat nem veszítettem el, A forrást sem melyből az igazságot Iszom, gondolataimat a szürkeségtől, Lelkemet az egyhangúságtól védem, Elhatároztam, az engem tárt karokkal váró, Büszkeségemet, előítéleteimet gyógyító Napok barátja leszek.   Annyi szerelmet kapsz, Amennyit képes vagy nyújtani, Se többet, Se kevesebbet, Csak évek múltán A döntések kevésbé fájnak, A győzelem és a kudarc egyaránt kedves.   Mindez regényt vagy rövid mesét Szövő csapás, A kutatók egymásra hasonlítanak, Lelküket nyújtják…   Még utazom az időben, Nem hagyom abba, Egyszer, ha megállok, Örökre eltűnök…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://ljiljanasarac.com/adrijana-marijanusic-slika-recima/