|
U predelu kraj obale
To je gradski predeo uz
reku,
S alejom jablanova i
nizom kućeraka,
Žičanih ćumeza, šupa
ispunjenih starudijama.
I tu je monotoni sleng sveštenika
Koji ispraća grešnu
dušu.
Deca se igraju na
platformi krntije,
Pište odojčad (valjda od
gladi?),
A žene koje puše, u
prolazu,
Mogle bi biti majke (i
svekrve).
Ti, malo lastino gnezdo,
Jedino me ti povezuješ
sa trenutkom
U kojem sam rešio da
više nikad ne zaplačem
(pre ravno četrdeset
godina!),
I ispunio sam taj zavet,
Jedini koji sam ispunio.
Ti, malo lastino gnezdo,
Jedino ti uzrokuješ da u
ovoj bedi
Slutim romantiku, koje
(ruku na srce!)
Nigde nema.
Zbog tebe sam bodar,
zbog tebe palim
Cigaretu i žmirkam u
predvečerje.
Kao da ću potonuti u san,
U onom času dok se hvata
žar.
|
Part
melletti területen
Ez jegenyefa-sorral,
házakkal, viskókkal,
Ócskaságokkal
tele sufnikkal körülvett
Folyó
melletti városi terület.
Itt van a bűnös
lelkeket kikísérő
Szerzetes
monoton beszéde is.
A gyerekek
roncsautó tetején játszanak,
A
csecsemők visítanak (talán mert éhesek?),
Az erre
járó, cigarettázó asszonyok meg
Lehetnek
anyák (netán anyósok).
Te,
kicsiny fecskefészek,
Egyedül te
kötsz össze azzal a pillanattal
Amikor
elhatároztam, sírni sosem fogok
(kerek
negyven évvel ezelőtt!),
És ezt a
fogadalmam betartottam,
Az
egyedüli, amit betartottam.
Te,
kicsiny fecskefészek,
Az
egyedüli vagy, aki miatt ebben a nyomorban
Sejtem a
romantikát, mely (valljuk be!),
Sehol
sincs.
Miattad
vagyok fürge, gyújtom
A
cigarettát és hunyorgok az alkonyatban.
A
lelkesedés pillanatában
Mintha
álomba merülnék.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése