Vladimir B. Perić 13. етида – 13. etűd

 

Vladimir B. Perić Šabac 1976. –

13. етида               Iz mirovanja prešli smo u hodanje, u trčanje: Trči! Trči! ‒ Ne dodiruj zemlju! TRČI, TRČI, TRČI!! ‒ STOOOOOJ!!! (…) A sad u krug, lagano, u mestu u početku, pa brže, u krug, sve brže i bržeee, vrti se, bržeeeee i brrrrržžeeeEEEE!!!! AaaaaaaaahhhHHHH!!!!             Želim da se utopim u nešto veliko, u Jedno. Pulsiraju misli slepoočnicama: „Ja sam svetac što moli na doksatu... hodočasnik… ja sam muzičar koji je pronašao ključ ljubavi.” U partituri orgazma koža se ježi, grlo se steže dok talasi putuju kožom.             Muzika te vodi i kad znaš da si sâm, potpuno sâm, posebno tad! Dok se telo menja i postaje čvršće, definisanije, identitet se svlači kao zmijska koža. Tada želiš da si neko drugi, da probijaš barijere u transu, pređeš na drugu stranu.             Tamo te čeka brod ludaka, sa Indijancima utonulim u ritual, kralj guštera, strah od zalaska sunca koji te preplavljuje i strast za smrću! O, želim da pogledam u tvoje bezdane crne oči!!! Porodica je sve dalje i dalje ‒ porodica je tako daleko! Duša se seli ‒ nomadizam zove! „Land Ho!”

13. etűd               Nyugalmi állapotból váltottunk, elindultunk, futottunk: Fuss! Fuss! – Földet ne érints! FUSS, FUSS, FUSS!! – ÁLLLLLJ!!! (…) Most meg forogj, lassan, először helyben, majd gyorsabban, egyre gyorrrsabban, forogj, gyorrrrrsabban és gggggyorrrrrrsabbaNNNN!!!! AaaaaaaaahhhHHHH!!!!             Valami hatalmasba, Egybe akarok fulladni. Halántékokon lüktetnek az ötletek: „Én a boltíven imádkozó szent vagyok… zarándok… a szerelem kulcsán keresztülment zenész vagyok.” Míg a bőrön hullámok vonulnak, az orgazmus vezérkönyvén borzong a bőr, szorul a torok.             A zene vezet akkor is, ha tudod, egyedül, teljesen egyedül vagy, elsősorban akkor! Míg a test változik, keményebb, határozottabb lesz, az öntudat mintha kígyóbőrt vetne le magáról. Szeretnél más lenni, önkívületben korlátokat áttörni, a másik oldalra menni.             Ott, a szertartásba belefeledkezett indiánokkal együtt a bolondok hajóján a gyíkok királya, a téged hatalmába kerített félelem a naplementétől és a halál iránti szenvedély vár! Ó, szeretnék reménytelen fekete szemedbe nézni!!! A család mind távolabb és távolabb – a család oly messze van! A lélek költözik – a vándorbot hív! „Land Ho!”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Владимир Б. Перић: Етиде оп. 4, УК „Кораци” Крагујевац, 2021.