Slobodan Boco Bajić Leptiri – Lepkék

 

Slobodan Boco Bajić (Banja Luka 1951 –)

Leptiri   Kap smole u rijeci riječi, prašumu zasjeni i ljepotu naglasi za vječnost, pretvorivši se u ćilibar. Vijekovi, emocijom ukotvljeni na vikinške lađe hladnog Baltika čudotvorno nalaze put da vatrom istaknu poprsja izabranih. U brvnari na obali sjevernog mora , plamen iz kamina,  pogled  na ogrlicu  i kap smole sa dva leptira što se nikad neće sastati,  grije starog brusača jantara, veterana  rata. Auroru Borealis, koja ga u mladosti isprati na daleka bojišta, ove noći posmatra kroz okno praznog doma. Samo je vješti majstor znao napraviti brojanicu, okamenjenu polarnu svjetlost na dlanu, s kojom se, u duge sjevernjačke noći, molio,  za slobodu leptira.

Lepkék   Egy csepp gyanta a szófolyamban borostyánná változva elhomályosítja az őserdőt és a szépséget örökre kihangsúlyozza. A századok, megindultan a hideg Baltikum viking hajóira telepedve, csodálatos módon tűzzel emelik ki a kiválasztottak mellszobrát. Az északi tengerparti kunyhóban, a kandallóban a lángok, a tekintet a nyakéken, meg a sohasem egyesülő két lepkétől eredő gyantacseppen, az öreg borostyán-csiszolómunkást, a kiszolgált katonát melegíti. Az északi sarkfényt, ami fiatalságában a messzi harctérre kísérte, most üres otthona ablakán keresztül nézi. Csak kiváló mester készíthette az olvasót, tenyerén a megkövesedett sarki fényt, mellyel a hosszú sarki éjeken át a lepke szabadságáért imádkozott.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor