Gergely Tamás Szemből – Licem u lice

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Szemből          - Szorosabbra a kötelet! - kértem.      - Mester, a látszat a fontos.      Nem ellenkeztem, így hittem én is egykor.      - A szíjakat!      Elvonultak a fényképészek, megnyugodva vártam a közönséget.      „A látvány? Engedmény számukra.”      „A fiú!” - jutott eszembe.      - Menj, a többi a magam ügye.      Mikor becsapódott mögötte a pinceszínház ajtaja, még egyszer kipróbáltam, hogy biztosan fogja-e csuklóm a kötél.      „Készen állok!”

Licem u lice        – Uže jače stegnite! – molio sam      – Majstro, privid je bitan.      Nisam se usprotivio, nekad sam i ja tako mislio.      – Remene!      Otišli su fotografi, publiku sam smireno čekao.      „Prizor? Za nas je ustupak.”      „Dečak!” – palo mi je na pamet.      – Idi, ostalo je moja briga.      Kad su se vrata pozorišta u podrumu iza njega zalupila još jednom sam proverio da li uže moj ručni zglob sigurno drži.      „Spreman sam!”   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.