Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Szemből
- Szorosabbra a kötelet! - kértem.
- Mester, a látszat a fontos.
Nem ellenkeztem, így hittem én is
egykor.
- A szíjakat!
Elvonultak a fényképészek,
megnyugodva vártam a közönséget.
„A látvány? Engedmény számukra.”
„A fiú!” - jutott eszembe.
- Menj, a többi a magam ügye.
Mikor becsapódott mögötte a
pinceszínház ajtaja, még egyszer kipróbáltam, hogy biztosan fogja-e csuklóm a
kötél.
„Készen állok!”
|
Licem u lice
– Uže jače
stegnite! – molio sam
–
Majstro, privid je bitan.
Nisam
se usprotivio, nekad sam i ja tako mislio.
–
Remene!
Otišli
su fotografi, publiku sam smireno čekao.
„Prizor?
Za nas je ustupak.”
„Dečak!”
– palo mi je na pamet.
– Idi,
ostalo je moja briga.
Kad su
se vrata pozorišta u podrumu iza njega zalupila još jednom sam proverio da li
uže moj ručni zglob sigurno drži.
„Spreman
sam!”
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése