Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. –
|
Posvađaću se sa
lutkama
Onoga dana
kada više ne bude bilo riba
postaću sneg.
Imaću sopstvenu kišu.
Nosiću je umesto kišobrana.
Onoga dana
kada više ne bude bilo
oblaka,
posvađaću se sa lutkama.
Ukrale su mi ptice,
ušle u moja ogledala.
I sa ogledalima
ću se posvađati.
U njima su
stare zvezde
i mojih osam smrti.
Kosu ću rasplesti
nad morima.
Otploviću
u srce
drugog sveta.
Već ga crtam
zajedno sa anđelima.
|
A
babákkal veszek össze
Azon a
napon
mikor
kivesznek a halak
hó
leszek.
Saját
esőm lesz.
Ernyő
helyett hordom.
Azon a
napon
amikor
eltűnnek
a felhők,
a
babákkal veszek össze.
Madaraimat
ellopták,
tükrömbe
másztak.
És a
tükrökkel is
összeveszek.
Régi
csillagokat
és
nyolc halálomat
rejtik.
Hajamat
a tengerek felett
bontom
ki.
Egy
másik világ
szívébe
utazok.
Az
angyalokkal együtt
már
rajzolom.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése