Marija Šimoković Moj Bog (religiozna pesma ljubavi) – Istenem (vallásos vers a szerelemért)

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

Moj Bog (religiozna pesma ljubavi)
 
moj bog je visok ima oči kao dva dugmeta
sa po četiri rupice za moje zlatne konce
kojima obrubljujem njegov neuhvatljiv obris
dečaka koji nikada nije tu i nikada
nije sa mnom
ima grudni koš pun mojih priča
moje muzike mojih stihova moje devojčice
ima svetlosmedji ton u mladežu iznad dojke
i dve pruge od suncobrana umesto širita
moj bog miriše na smirnu i izrael
na krv i dragulje na benzin i naftu
miriše na izvestan metal za koji tvrdi da nema
mirisa miriše na moju kožu bez obzira što je
bog i što me retko dodiruje
moj bog je uglavnom daleko od mene
kao svi pravi bogovi i misli na mene koliko
stigne kad stigne ima tamne kolutove ispod
očiju i onda ga najviše volim koža mu je oko
struka najmekša valjda zato što je tamo nije
doticao niko sa toliko čežnje kao ja
moj bog možda ima bradu a možda je i brije
uglavnom miriše na luk nikotin i rakiju
na belo vino na čistu posteljinu na pokrivač
koji mi prebacuje jednom rukom preko leđa
da ne nazebem i ja nikada ne zaboravljam taj pokret
na grad koji volim kišu koju ćutim
mislim da se nekada zvao enkidu pa gilgameš pa
utnapištim i sada je travku plavu travku koju
je trašio epski sumerski razborito pronašao
negde na mojoj glavi negde u mojoj veni
vrag će ga znati uglavnom znamo se odavno
iz doline nila i eufrata od vavilonskih vrata
ujela nas ista zmija pa smo vaskrsli
i sad je on moj bog
a ja njemu šta sam
to samo bog zna
 
Izvor: https://radiogornjigrad.blog/2018/11/23/marija-simokovic-moj-bog-religiozna-pesma-ljubavi/
 
 
Istenem (vallásos vers a szerelemért)
 
istenem magas két szeme két gomb
négy lyukkal hogy arany-fonalammmal
egy sosincs jelen sosincs
velem fiú
megfoghatatlan árnyképét szegéllyel díszíthessem
mellkasa tele van mesémmel
dalommal költeményemmel kislányommal
a melle feletti tűzfoltban világosszürke árnyalat
és sujtás helyett két csík a napellenzőtől
istenem szmirna és izrael
vér és drágakő benzin és nafta illatú
holmi fém-illatú melyről állítja illata nincs
bőröm illatát hordozza még akkor is ha
isten és ritkán ér hozzám
istenem mint általában az igazi istenek
a messzeségben él annyit és akkor gondol rám
amikor ideje engedi ha engedi mikor szeme alatt
sötétek a karikák legjobban akkor szeretem a bőr
derekán a legpuhább talán azért mert ott annyi
szenvedéllyel mint én senki sem érintette
istenem szakállat hord de lehet borotválkozik
egyébként hagyma nikotin és kisüsti
fehér bor tiszta ágynemű meg takaró illatú
melyet egyik kezével hátamra dob nehogy
megfázzak sosem feledem azt a mozdulatot
azt a várost az esővel a hallgatással
azt hiszem egykor enkidunak gilgamesnek netán
ut-napistimnek hívták most a füvet a kék füvet
melyet sumer keresett értelemszerűen
valahol fejemen netán vénámban az ördög sem
tudja hol találta meg nos régóta ismerjük egymást
a nilus és eufrátesz völgyéből a babiloni kapuban
egyazon kígyó mart meg bennünket és feltámadtunk
most ő az én istenem
de hogy neki ki vagyok
csak az isten tudja
 
Fordította: Fehér Illés