|
Gledao
sam
Iste ulice, prave i dugačke,
iste zgrade, u nizu, visoke, visoke,
ista živa ograda, živa potkresana,
ista boja zidova, isti prozor do prozora,
složeni poput kocki,
isti ulazi, ista staklena vrata,
isti, namrgođeni, ljudi izlaze i ulaze,
iste, zabrinute žene, sa punim cegerima,
pognute, laktovima guraju vrata,
isti, pogrbljeni starci, sa štapovima
lupkaju po trotoarima…
Samo dečiji plač nije isti,
razaznajem da se u njemu kriju reči
koje se opiru.
|
Néztem
Azonos utcák, egyenesek,
hosszúak,
azonos épületek, sorjában,
magasak,
azonos élő sövény,
megnyesve,
azonos falszínek, azonos ablakok,
mint
egymás mellé rakott kockák,
azonos bejáratok, azonos
üvegajtók,
azonos mogorva emberek ki-
bemennek,
azonos aggódó asszonyok
tele kosarakkal
lehajtott fővel ajtókat
könyékkel tolnak,
azonos görnyedt öregek a
járdákon
sétabotokkal kopognak…
Csak a gyereksírás nem
azonos,
benne az ellenszegülő
szavakat
ismerem fel.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése