Keresés ebben a blogban

2024. június 6., csütörtök

Nikola Vujčić Gledao sam – Néztem

 

Nikola Vujčić Velika Gradusa 27. juni 1956. – 

Gledao sam
 
Iste ulice, prave i dugačke,
iste zgrade, u nizu, visoke, visoke,
ista živa ograda, živa potkresana,
ista boja zidova, isti prozor do prozora,
složeni poput kocki,
isti ulazi, ista staklena vrata,
isti, namrgođeni, ljudi izlaze i ulaze,
iste, zabrinute žene, sa punim cegerima,
pognute, laktovima guraju vrata,
isti, pogrbljeni starci, sa štapovima
lupkaju po trotoarima…
Samo dečiji plač nije isti,
razaznajem da se u njemu kriju reči
koje se opiru.
 

Néztem
 
Azonos utcák, egyenesek, hosszúak,
azonos épületek, sorjában, magasak,
azonos élő sövény, megnyesve,
azonos falszínek, azonos ablakok, mint
egymás mellé rakott kockák,
azonos bejáratok, azonos üvegajtók,
azonos mogorva emberek ki- bemennek,
azonos aggódó asszonyok tele kosarakkal
lehajtott fővel ajtókat könyékkel tolnak,
azonos görnyedt öregek a járdákon
sétabotokkal kopognak…
Csak a gyereksírás nem azonos,
benne az ellenszegülő szavakat
ismerem fel.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://strane.ba/nikola-vujcic-jos-tri-pesme/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése