Risto Vasilevski Putovanje u Nakolec – Utazás Nakolecbe

  

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Putovanje u Nakolec   I jednom ako se pođe, I to je neki put.   Ima ih koji su otišli Preko modrih voda, Pa modri od puta, Siti od hleba, Nemaju misao Za povratak.   A ovaj predeo U kome smo imali prvi dodir Sa svim živim, sa svim mrtvim, Prvi pokušaj da se pođe nekud, Da se napravi kretnja ka bliskosti Ili ka predelu bola, Bez njih, Ili bez nas, Ako jednom ne stignemo s puta I ne unesemo u njemu kakvu-takvu živost, Biće samo pojam na geografskoj karti.   Uzalud priče Da će doboši, opet, pozivati Na slave, na treća krštenja.   Neće biti, Ko u njih da udara!

Utazás Nakolecbe   És egyszer, ha elindulsz, Az is valamilyen út.   Vannak, akik a kék vizeken keresztül Mentek el, Az úttól kéken, Jólakottan, Visszatérésre Nem gondolnak.   Ez a táj meg, Ahol az élő és holt világot Először érintettünk, Ahol először próbáltunk valahová indulni, Ahol az első meghitt vagy fájdalomtól megtört Mozdulatot megtettük, Nélkülük, Vagy nélkülünk, Ha egyszer az útról nem érünk vissza És valamilyen módon életet nem adunk neki, A térképen csak fogalom marad.   Hiába mondják, Hogy a dobosok családi ünnepeket, Keresztelőket majd továbbra is hirdetnek.   Dobos             Immár nem lesz!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor