|
Putovanje u Nakolec
I jednom ako se pođe,
I to je neki put.
Ima ih koji su otišli
Preko modrih voda,
Pa modri od puta,
Siti od hleba,
Nemaju misao
Za povratak.
A ovaj predeo
U kome smo imali prvi dodir
Sa svim živim, sa svim mrtvim,
Prvi pokušaj da se pođe nekud,
Da se napravi kretnja ka bliskosti
Ili ka predelu bola,
Bez njih,
Ili bez nas,
Ako jednom ne stignemo s puta
I ne unesemo u njemu
kakvu-takvu živost,
Biće samo pojam na geografskoj
karti.
Uzalud priče
Da će doboši, opet, pozivati
Na slave, na treća krštenja.
Neće biti,
Ko u njih da udara!
|
Utazás
Nakolecbe
És
egyszer, ha elindulsz,
Az is
valamilyen út.
Vannak,
akik a kék vizeken keresztül
Mentek el,
Az úttól
kéken,
Jólakottan,
Visszatérésre
Nem
gondolnak.
Ez a táj
meg,
Ahol az
élő és holt világot
Először érintettünk,
Ahol
először próbáltunk valahová indulni,
Ahol az
első meghitt vagy fájdalomtól megtört
Mozdulatot
megtettük,
Nélkülük,
Vagy
nélkülünk,
Ha egyszer
az útról nem érünk vissza
És
valamilyen módon életet nem adunk neki,
A térképen
csak fogalom marad.
Hiába mondják,
Hogy a
dobosok családi ünnepeket,
Keresztelőket
majd továbbra is hirdetnek.
Dobos
Immár nem
lesz!
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése