Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
|
Ноћ
дуга, веома дуга
Спуштају
нас у ноћ дугу!
Завичајне шуме су иза нас
и све тајне.
Деда свезао главу под мишком
на истоку Сербије
у највишем орловом гнезду.
Ево,
већ толика
лета
отац и ја
ћутке
корачамо око огњишта
погнуте главе
и чекамо
да се излегу
орлови млади.
Ноћ велике
обмане
Предуго траје.
Пси лају
А петлови ни да се огласе.
|
A hosszú, nagyon hosszú éj
A hosszú éjbe süllyesztenek
bennünket!
Mögöttünk vannak a
szülőföldi erdők
és a titkok.
Nagyapám fejét felső
karjára helyezte
keleten Szerbiában
a legmagasabb sasfészekben.
Íme, évek hosszú során
apám és én
a fiatal sasokat
várva
otthonunk körül lehajtott
fővel
járunk.
Túl hosszú
A fondorlat éje.
A kutyák ugatnak
De a kakasok meg sem szólalnak.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Обрен Ристић: У
горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése