Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2013. augusztus 13., kedd

Vesna Parun Druga obala – A túlsó part


Vesna Parun
Zlarin, 10. travnja 1922. – Stubičke Toplice, 25. listopada 2010.



Druga obala

Upali svjetiljku
zelena rijeko.
Reci mi nešto
o povratku sjena,
koje su iščezle
ne rekavši zbogom
kao što odlaze
pognute misli.
Šta da mi šapneš
pod snopljem zvijezda,
kako da zatajiš
sutrašnji dan?
Netko je mačem
presjekao vrijeme
na jučer i danas
na ljeto
i hlad.
Upali svjetiljku
zelena rijeko.
Reci mi nešto
o povratku sjena.
Bog je tužan
a čovjek zao.
Neka se smiri
bezdani hram.
Svatko je jednom
svoju rijeku zvao.
Al voda teče.
A čovjek je
sam.

A túlsó part

Gyújtsd meg a lámpást
zöld folyó.
Mondj valamit
az árnyak visszatértéről,
a búcsúszó
nélkül eltűntekről,
a csüggedt
gondolatokként távozókért.
Mit suttognál fülembe
a csillagkötegek alatt,
hogyan titkolnád el
a holnapot?
Valaki karddal
kettészelte az időt
tegnapra és mára,
nyárra
és fagyra.
Gyújtsd meg a lámpást
zöld folyó.
Mondj valamit
a visszatérő árnyakról.
Szomorú az Isten,
hitvány az ember.
Csillapodj
beláthatatlan templom.
Egyszer mindenki
szólítja folyóját.
De a víz folyik.
És magányos az
ember.

Fordította: Fehér Illés
A túlsó part

Gyújtsd meg a lámpát,
gyújtsd meg zöld folyó.
Mondj valamit: vissza-
térnek-e az árnyak?
akik eltűntek,
el se köszöntek,
ahogy a megtört
gondolat elhagy.
Mit súgnál a csillag-
kévék alatt, hold víz?
Mintha a holnapi
napot letagadnád?
Valaki az időt
karddal szelte ketté
tegnapra és mára,
nyárra,
hidegre.
Gyújtsd meg a lámpát,
gyújtsd meg zöld folyó.
Mondj valamit vissza-
térnek-e az árnyak?
Szomorú az Isten,
az ember gonosz.
Feneketlen templom,
csillapodj le már.
Egyszer mindenki
szólítja folyóját -
De a víz folyik csak.
Marad az ember
maga.

Fordította - Nagy László



2 megjegyzés: