Vesna Parun Druga obala – A túlsó part

Vesna Parun

Zlarin, 10. travnja 1922. – Stubičke Toplice, 25. listopada 2010.

Druga obala Upali svjetiljku zelena rijeko. Reci mi nešto o povratku sjena, koje su iščezle ne rekavši zbogom kao što odlaze pognute misli. Šta da mi šapneš pod snopljem zvijezda, kako da zatajiš sutrašnji dan? Netko je mačem presjekao vrijeme na jučer i danas na ljeto i hlad. Upali svjetiljku zelena rijeko. Reci mi nešto o povratku sjena. Bog je tužan a čovjek zao. Neka se smiri bezdani hram. Svatko je jednom svoju rijeku zvao. Al voda teče. A čovjek je sam.

A túlsó part Gyújtsd meg a lámpást zöld folyó. Mondj valamit az árnyak visszatértéről, a búcsúszó nélkül eltűntekről, a csüggedt gondolatokként távozókért. Mit suttognál fülembe a csillagkötegek alatt, hogyan titkolnád el a holnapot? Valaki karddal kettészelte az időt tegnapra és mára, nyárra és fagyra. Gyújtsd meg a lámpást zöld folyó. Mondj valamit a visszatérő árnyakról. Szomorú az Isten, hitvány az ember. Csillapodj beláthatatlan templom. Egyszer mindenki szólítja folyóját. De a víz folyik. És magányos az ember. Fordította: Fehér Illés

A túlsó part Gyújtsd meg a lámpát, gyújtsd meg zöld folyó. Mondj valamit: vissza- térnek-e az árnyak? akik eltűntek, el se köszöntek, ahogy a megtört gondolat elhagy. Mit súgnál a csillag- kévék alatt, hold víz? Mintha a holnapi napot letagadnád? Valaki az időt karddal szelte ketté tegnapra és mára, nyárra, hidegre. Gyújtsd meg a lámpát, gyújtsd meg zöld folyó. Mondj valamit vissza- térnek-e az árnyak? Szomorú az Isten, az ember gonosz. Feneketlen templom, csillapodj le már. Egyszer mindenki szólítja folyóját - De a víz folyik csak. Marad az ember maga. Fordította - Nagy László