Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én… - Sin Goga i Magoga

Ady Endre – Endre Adi (Érmindszent 1877. november 22. – Budapest 1919. január 27)



Góg és Magóg fia vagyok én…

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Sin Goga i Magoga

Goga i Magoga sin sam ja,

utaman potresam zidove, vrata,

pa ipak upitao sam vas:

smije li se plakati ispod Karpata?

Verečkim slavnim putem dođoh ja

s pramađarskom pjesmom još u ušima,

upasti smijem li u Dévénya

s novovremenim novim  pjesmama?

Olovom uši moje zalijte

da ko gluh pjevač lutam, prosjački,

pjesme života nove ne čujem,

i gazite me: grubo, divljački.

Ipak će plačuć, beznadno, s muka

letjeti pjesma vizionarska,

makar je Sabor prokleo stopu,

pobjednička je, nova, mađarska.

               Preveo: Enver Čolaković

Izvor: E. Čolaković – Zlatna knjiga mađarske poezije (1978),

                                 Nakladni Zavod Matice Hrvatske, Zagreb.