Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fordításaim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fordításaim. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 16., hétfő

Nenad Grujičić Молитва – Fohász

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Молитва
 
Молим се за победу у бици            
     која почиње стихом        
     полетела два врана гаврана,
молим да каравани не пију воду          
     у којој су се купале црне птице            
     и звецкало оружје,
молим нову химну за крила гаврана         
     што нам је показао место          
     где да подигнемо бели град,
 молим по један пољубац на кундаке       
     од ораховине на коју су слетали           
     уморни гавранови,
молим исправку у свежим издањима Библије:      
     „Ноја отвара прозор и пушта гаврана 
     пре четрдесетог дана ”,
молим агенције и сателите             
     да тачније но икад шаљу вести            
     о новим сеобама гавранова и њихове деце,
молим дивљење соколу што се излегао    
     из пет јаја на врху пусте планине,
молим опроштај за соколове што су    
     искомадали
     зечеве на кнежевом столу,
молим младе песнике да опевају мрљу 
     испод ока соколовог што све види,
молим да се роди легенда  
     о орлу–брату–антихристу којем сунце 
     жари крила у висинама, 
     а он слеће и рони у језеру: 
     стиче нову снагу,
молим клетву за орла што прождире
     младу жртву,       
     у утроби сачињава нову,             избацује ван 
      поново ждере.
 
Izvor: autor
 
 
Fohász
 
Könyörgök az ütközetbeli győzelemért,
     mely a következő sorral kezdődik
     felszállott két fekete holló,
könyörgök, a karaván ne igyon abból a vízből,
     melyben fekete madarak fürödtek
     és fegyverek csörögtek,
könyörgök azon hollószárnyak új himnuszáért,
     melyek megmutatták,
     a fehér várost hol építsük,
könyörgök, adjatok egy-egy csókot a diófából
     készült puskatusra, amelyen
     fáradt hollók pihentek,
könyörgök, javítsátok ki a Biblia új kiadását
     „Noé kinyitja az ablakot és a hollót
     a negyvenedik nap előtt kiengedi”,
könyörgök, a hírügynökségek és a műholdak
     minden eddiginél pontosabban tájékoztassanak
     a hollók és fiókáik költözködéséről,
könyörgök, csodáljátok a kietlen hegy csúcsán
     öt tojásból kikelt sólymot,
könyörgök, bocsássatok meg a herceg asztalán
     nyulat széttépő
     sólyomnak,
könyörgök, ti fiatal költők, foglaljátok versbe
     a mindent látó sólyom szeme alatti foltot,
könyörgök, szülessen legenda
     a sas-fivér-antikrisztusról, akinek szárnyait
     a magasban a nap perzseli,
     de leszáll, majd a tóba merül:
     és új erőre kap,
könyörgök, átkozzátok el a fiatal áldozatát
     felfaló sast,
     gyomrában újat alkot,               kiköpi
     és ismét falja.
 
Fordította: Fehér Illés


2026. november 15., vasárnap

Ranko Pavlović Твој роб, љубави – Rabod, szerelmem

 

Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –

Твој роб, љубави
 
Могао сам да се родим
у неком другом времену,
па да по пећинским зидовима
црвеном глином цртам биволе,
једине богове којима бих вјеровао.
Могао сам да будем фараон
или један од хиљада оних
који су страдали под каменим
блоковима будућих пирамида.
Могао сам да са Мојсијем
знојем, сузама и крвљу заливам
пијесак у египатској пустињи,
или да се клањам златном телету.
И цезар сам могао да будем,
или гладијатор у арени чија крв
храни императорову страст
да гази по слабим и невиним.
У неком другом времену
да сам се родио, могао сам
сабљом сјећи противнике
или бити сасјечен на бојишту,
освајати амазонску дивљину
или бити домородац у негвама,
једрењаком пловити у непознато
или само испраћати бродове
и чекати да се врате у луке досаде
с тајанственим мирисима даљина...
... А родих се, кад томе дође час,
да будем твој роб, љубави.
 

Rabod, szerelmem
 
Születhettem volna
egy másik korban,
hogy a barlang falára
vörös agyaggal bölényt rajzoljak,
az egyetlen istent, akiben hinnék.
Lehettem volna fáraó
vagy egyik a több ezer ember közül,
akik a jövő piramisok kőtömbjei
alatt pusztultak el.
Mózessel együtt verejtékkel,
könnyel, vérrel öntözhettem volna
az egyiptomi sivatag homokját vagy
leborulhattam volna az aranyborjú előtt.
Cézár is lehettem volna
vagy gladiátor az arénában, akinek vére
a császár szenvedélyét táplálja,
aki tapossa a gyengéket, az ártatlanokat.
Ha egy másik korban
születtem volna, ellenfeleimet
karddal ölöm meg vagy
magam is a csatatéren esek el,
meghódíthattam volna az amazóniai vadont
vagy bennszülöttként élek a négerek között,
vitorlással hajózhattam volna az ismeretlenbe
vagy csupán búcsút intek a hajóknak várva,
hogy a messzeségek titokzatos illatával
az unalom kikötőjébe térjenek vissza...
…De akkor születtem, mikor ütött az óra,
hogy rabszolgád legyek, szerelmem.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ранко Павловић: Лаку ноћ, Љиљана, Арт принт Бања Лука, 2016.

Obren Ristić Власници мостова – Híd-tulajdonosok

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Власници мостова
 
(Писмо за Мирчу Динескуа које
ћу му једног дана, вероватно, послати)
 
На четрдесет и више степени
ко зна зашто ми дође, тако одједном,
да онако по нашки све Тутанкамоне
и Кеопсе и кога још све од те ретке врсте –
као да су ваљда они криви, а можда
и могу бити!
 
У крајевима овим и талси се узјахују,
а ћутање је суво злато.
Као оскудан у погледу том завидим ти,
брате Мирча,
на капиталу.
Поред оволиких мостова у домовини
ваљда ће један припасти мени.
 
А како рече наш брат Достојевсти:
У патњи постоји идеја и зарад тога
не пада ми ништа тешко
и себе сам готово убедио да ћемо сутра
или кад-тад свакоме моћи у очи погледати,
ако уопште буде вредело гледати
услед најезде разроких ђавола
или птичурина мишевима слепим налик.
 
Не знам да ли се по питању градње
Куле вавилонске
слажемо са великим братом,
али да ту није било Бога
сасвим сам сигуран и из ове перспективе
гласаћу само за градњу мостова.
 

Híd-tulajdonosok
 
(Levél Mircea Dinescunak1, melyet
egyszer, valószínű, el is küldök)
 
Negyvenegynéhány fokon, ki tudja miért,
csak úgy eszembe jutott, a magunk módján
gyalázzam az összes Tutanhamont, Kheopszot,
meg még ki mindenkit nem abból a ritka fajtából –
mintha ők lennének a hibásak, de talán
azok is!
 
Ezen a vidéken a hullámokat is meglovagolják,
a hallgatás meg arany.
Mint olyan, aki e téren járatlan, irigyellek,
Mircea testvér,
vagyonodért.
Hazámban ennyi hídból ,
egy talán nekem is jut.
 
Testvérünk Dosztojevszkij említi:
A szenvedés eszmét szül, ezért
semmi sem esik nehezemre
és szinte magamat is meggyőztem, holnap
vagy egyszer mindenki szemébe nézhetek,
ha egyáltalán érdemes lesz nézni
a kancsal ördögök vagy a denevérekhez
hasonló madarak özöne miatt.
 
Nem tudom, hogy a Bábel-torony
építését illetően
egyetértünk-e a nagy testvérrel,
de ha itt nem lett volna Isten,
e szemszögből tekintve is biztos vagyok abban,
csak a hídépítésre szavazok.  
 
1Mircea Dinescu (1950. – ) román költő
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: Поезија је љубав на свим језицима, Младеновац, 2026.

2026. november 10., kedd

Milena Drpa U krvotoku tišine – A csend vérkörében

 

Milena Drpa, Gornja Slatina, 14. juni 1950. – 

U krvotoku tišine
 
Moje su tišine
stvorile svoj krvotok i
plove istanjenim venama
do ponora
u kojem ćemo se spasiti
 

A csend vérkörében
 
Csendjeim
vérkeringést teremtettek
hajszálvékony ereken át lebegnek
a szakadékig
melyben megmenekülünk
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.milenadrpa.com/izbor-iz-poezije

Kajoko Jamasaki Летњиковац – Nyári lak

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Летњиковац
 
Славку Леовцу
 
На обали свитања
сазидана је наша кућа.
У њој не живи нико,
нико је не чува.
 
У тами, она не пали светиљке.
Заклопљен јој је прозор.
 
Дубоко у траву
потонуо је пут.
Не пролазе ни кочије.
Зато је не можемо обићи.
 
Кућа ми се у сну јави,
да открије путеве.
Остала су само у сећању
наша стопала на песку.
 
Зато се у кућу
не можемо вратити.
(Врата, незакључана,
одшкринула је мачка...)
 
Осетила сам дах
топлог мора.
(Једног дана, можда,
стићи ћемо тамо.)
 

Nyári lak
 
Slavko Leovacnak1
 
Házunk a pirkadat
partján épült.
Lakatlan,
senki sem őrzi.
 
A sötétben lámpát ne gyújt.
Ablaka zárt.
 
Az út mélyen
a fűbe süppedt.
Hintó arra nem jár.
Kikerülni nem tudjuk.
 
A ház álmomban bukkan fel,
hogy feltárja az utakat.
Lábunk nyoma a homokban
csak az emlékezetben maradt meg.
 
Ezért a házba
vissza nem térhetünk.
(Az ajtó nincs bezárva,
résnyire a macska nyitotta…)
 
Éreztem a meleg tenger
leheletét.
(Egyszer, talán,
oda érünk.)
 
1Slavko Leovac (ejtsd: Szlávkó Lēōvāc, 1929. – 2000.) szerb író, kritikus, történész
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Iskra Peneva Жена – смрт - Nő – halál

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Жена – смрт
 
Облачим црно
Супротно слици о жени
Званој Смрт
 
Оног дана када будеш дошла
Стани ми уз раме
Поносног држања
Као војници који поздрављају
Одлазак
 
Погледај ме право у очи
Погледом који убија
Стисни ми руку
И без речи
Пољуби ме три пута
У образе
Пријатељски
Загрли ме
Угреј додиром
 
Одевена у црвено
 

Nő – halál
 
Feketét öltök
Ellentétben a Halálnak nevezett
Nő képével
 
Azon a napon, amikor eljössz
Büszkén
Állj mellém
Mint a távozást köszöntő
Katonák.
 
Halált hozó tekintettel
Nézz a szemembe
Szorítsd meg kezemet
És arcomat
Szó nélkül
Háromszor csókod meg
Barátként
Ölelj át
Érintéssel melegíts
 
Pirosba öltözötten
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Srđan Opačić Уврнути стихови – Fura sorok

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Уврнути стихови
 
Уврнуто време
уврнуто брзо тече
Уврнути људи
уврнути живот живе
Уврнути неимари
уврнуте куће граде
Уврнути сељаци
уврнуте биљке гаје
Уврнути лекари
уврнуте пацијенте лече
Уврнути политичари
уврнути народ лажу
Уврнути полицајци
уврну ти шију
да признаш
да си све измислио
у својој уврнутој глави.
 

Fura sorok
 
Fura az idő
fura gyorsan múlik
Fura emberek
fura életet élnek
Fura építészek
fura házakat építenek
Fura földművesek
fura növényeket nevelnek
Fura orvosok
fura pácienseket kezelnek
Fura politikusok
fura népnek rezelnek
Fura rendőrök
fúrják agyadat
hogy bevalld
mindez fura fejedben
született.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж Београд, Свет књиге 2019. стр. 25.

2026. november 9., hétfő

Obren Ristić Загрљај – Ölelés

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Загрљај
 
Песма аутомобила улицом
И гомила људи поред излога
 
Аутобуси нас носе
Заједно с поклонима
Загрљај чека
 
Иза стакла књижара смеше се
Моји пријатељи песници
 
Нико није обратио пажњу
На моју неопредељену песму
Сви хитају својим љубавима
Затворени у сопствено тело
 
Улице се пуне
Пољупцима
Загрљајима
Голубовима
 
Мој ме ћорсокак дозива
Ко ли ме чека
Кога да загрлим на крају
 

Ölelés
 
Autók dalolnak az utcán
És tömeg a kirakat előtt
 
Autóbuszok visznek bennünket
Együtt az ajándékokkal
Ölelés vár
 
A könyvkereskedés kirakatában
Költőbarátaim mosolyognak
 
Senki sem figyelt fel
Állást nem foglaló versemre
Mindenki szerelméhez siet
Saját testébe zártan
 
Az utcák tele vannak
Csókokkal
Ölelésekkel
Galambokkal
 
Zsákutcám szólít
Ki vár engem
Kit is ölelhetek
 
Fordította: Fehér Illés

 Izvor: Обрен Ристић: Поезија је љубав на свим језицима, Младеновац, 2026.

Aca Vidić Аутопортрет – Önarckép

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Аутопортрет
 
Рођен сам судњег часа
Потом крике пуштао без гласа
Она каже: Ја сам твоја мати!
Он говори: Сине, дођи тати!
 
Онда једном зидови рекоше
И моја соба:
 Ово би прва година до гроба ...
 
Потом учих знати и викати
Сазнах како од обзорја до зоре
 
 Траје један дан
 
И дође
Друга
Трећа година ...
Пета
 
И свака нова...
 
А ја тек изнад корова
Ал’ с главом изнад кровова и снова
 
Једном
Чак неки задњивци
Објавише моју смрт
 
Умирем ето
Ја данима ... после ...
Онакав какав сам и увек био
 
Задрт кô хрт
 

Önarckép
 
Az ítéletnapján születtem
Majd némán sikongattam
A nő mondta: Anyád vagyok!
A férfi szólt: Fiam, gyere apádhoz!
 
Akkor egyszer mondták a falak
És szobám is:
  Ez volt a sírig vezető első év…
 
Ezután tanultam tudni és kiabálni
Megtudtam hajnaltól pirkadatig hogyan
 
 Telik egy nap
 
És jön
A második
A harmadik év…
Az ötödik
 
És minden újabb…
 
Én meg alig a sás felett
De fejemmel a tárgyak és a vágyak felett
 
Egyszer
Holmi sereghajtók
Halálhíremet hirdették
 
Íme napok óta
Haldoklok… azután…
Olyan vagyok amilyen mindig is voltam
 
Megrögzött akár az agár
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2026. november 8., vasárnap

Ilija Bakić: младе речи спавају – fiatal szavak szundítanak

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

младе речи спавају
 
младе речи спавају
у                  колевкама
                    мигоље
у                  гнезду
                    међу прекривачима
труњем разбијених слогова
здробљених сугласника
њихове ране зарастају лако
без ожиљака                 длака
и      паперје их прекривају
        уредно се хране
и      поје
       светло трне да донесе ноћ
        кад дође                       време
и                                           одбаце
тесне кошуљице заврше    митарење
израсте им         свиласто   крзно
младунци опробавају         снагу
пењу се             на ивицу
дотадашњег      света свог
и                         узлећу
 
 
маларме               креатор
одређује њихово место
у
       клину јата
       сузног ока прати их док
       замичу
у
        даљину
и
       нестају
 

fiatal szavak szundítanak
 
fiatal szavak szundítanak
a                   bölcsőkben
                     mocorognak
a                   fészekben
                     a széttört szótagok
az összezúzott mássalhangzók
törmelékéből álló takarók között
sérüléseik könnyen gyógyulnak
varasodás nélkül                   szőr
és           pihe borítottak
              rendszeresen táplálkoznak
és           isznak
              zsibbad a fény éjszakát hoz
              majd eljő                a pillanat
és                                          eldobják
a szűk ingeket befejezik      a vedlést
immár selymes     bunda     fedi őket
a fiókák próbára teszik        erejüket
felmásznak         addigi
világuk               peremére
és                        felszállnak
 
 
mallarmé             a teremtő
határozza meg helyüket
a
         rajban
         könnyes tekintettel követi őket ahogy
         távolodnak
és
           eltűnnek
a
           messzeségbe
 
Fordította: Fehér Illés         

Izvor: autor

Nenad Grujičić Дан – Nap

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Дан
 
Дан се просуо као рижа.
Улица лепа
и људи намигују.
То је живот.
Шта ће ми сан у којем се
не зна ко пије, а ко плаћа.
Идем као човек на свој посао.
Тамо тече река,
а овде срце.
Последњи сам који ће дићи
руку на себе.
Ено – и цурица звиждуцка.
Па ово је рај!
Нисам ни знао чиме сам дариван.
Ако се лишће
проспе пред ноге
– то ја пребрзо старим.
Кусе гране населиће граја
и опет ће бити зелено.
Дан што се једном у животу јавља.
Дан подељен на године.
 

Nap
 
Rizsaként szóródott szét a nap.
Az utca szép,
az emberek kacsintgatnak.
Ez az élet.
Mit nekem az álom, melyben
nem tudni, ki mit tesz.
Dolgomra emberként megyek.
Ott a folyó folyik,
itt meg a szív.
Az utolsó vagyok, aki
kezét magára emeli.
Íme – a kislány is fütyörészik.
Hát ez maga a menny!
Nem is tudtam, mit kaptam.
Ha a levelek
lábam elé hullanak
– túl gyorsan öregszem.
Zsivaj lepi el a kusza ágat
és ismét zöld lesz.
Egy nap, mely az életben testet egyszer ölt.
Évekre osztott nap.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2026. november 1., vasárnap

Marijana Stratulat: Анђели – Angyalok

 

Marijana Stratulat Kustilj, 20. jun 1977. – 

Анђели
 
Постоји ванвременска прича
да време више није време
и да се људске душе
сусрећу са анђелима.
Замишљам како мајка
свима плете
бела крила.
Ах, како труну у сећању
надања да анђели штите
само нашу вечност!
Речи су само бесмртне
прелазе из уста у уста
неукроћене…
 

Angyalok
 
Az időn-kívüli mese szerint
az idő többé nem idő
és a humán lelkek
angyalokkal találkoznak.
Elképzelem, ahogy az anya
mindenkinek
fehér szárnyat köt.
Ó, hogyan rothad az emlékezetben
a remény, hogy az angyalok
csak öröklétünket védik!
Egyedül a kifejezések halhatatlanok,
szájról szájra járnak,
korlátlanul…
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://petruska-nastamba.com/marijana-stratulat-vrsac-sr-srbija/

2026. október 30., péntek

Kajoko Jamasaki Село окренуто ка океану: Еримо – Erimo: az óceán felé fordult falu

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Село окренуто ка океану: Еримо
 
Гумена лутка без главе
лежи, нага,
крај пута.
 
Рт, загледан у океан, држи
сиве надгробне споменике
у свом наручју.
 
Бура брише имена,
урезана у камен.
 
У зимско јутро:
под небеским сводом,
галеб пева бескрајно плаво.
 

Erimo: az óceán felé fordult falu
 
Fej nélküli gumibaba
fekszik meztelenül
az út szélén.
 
A tengerbe meredő szirt
ölében szürke sírköveket
tart.
 
A kőbe vésett neveket
a vihar törli le.
 
Téli reggel:
az égbolt alatt
végtelenül kéken egy sirály dalol.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

2026. október 29., csütörtök

Srđan Opačić Улазак у песму – Versbe-lépés

 


Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Улазак у песму
 
                (Песнику Н. Т.)
 
Ти си потукач
Ти си напаст
и градско дно
Он је хроничар улице
Он те уноси у песму
душу ти пропушта
кроз скенер
Ти си живи леш
Он те сецира
Ти си потукач
ти си напаст
и градско дно
Он је Новица Тадић.
 

Versbe-lépés
 
                      (N. T. költőhöz)
 
Szánalmas alak vagy
Istencsapás vagy
és város-söpredék
Ő az utca krónikása
Versébe foglal
lelkedet lapolvasón
keresztül vizsgája
Te élő halott vagy
Ő boncol téged
Szánalmas alak vagy
Istencsapás vagy
és város-söpredék
Ő Novica Tadić1
 
1Novica Tadić (ejtsd: Novicā Tādity, 1949. – 2011.) szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 20.

Obren Ristić Недеља – Vasárnap

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Недеља
 
Почињем велико недељно спремање
По упутствима радија тв екрана
Часописа и осталих јавних гласила
 
Отварам прозор и бацам
Пар прљавих чарапа кошуљу прибор
За личну хигијену и још неколико
Мање важних ствари
 
Књига је заузела уобичајено место
Нека се и сада нађе
 
На крају и сам улазим са
Недовршеном песмом и кокошјим
Батаком у зиродент пасту
 
И тако остајем до следећег паковања
 

Vasárnap
 
Heti nagytakarításba kezdek
A rádió, TV képernyő, folyóiratok és
Egyéb hírközlő szervek utasításai szerint
 
Nyitom az ablakot és kihajítok
Néhány piszkos zoknit, inget,
Tisztálkodási szert meg egyéb
Felesleges kacatot
 
A könyv elfoglalta megszokott helyét
Legyen kéznél
 
Végül magam is
Befejezetlen verssel és csirkecombbal
A Zirodent fogpasztába húzódok
 
És így maradok a következő csomagolásig
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: Поезија је љубав на свим језицима, Младеновац, 2026.

2026. október 28., szerda

Aca Vidić Слике из дубине зенице – Képek a szembogár mélyéről

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Слике из дубине зенице
 
Пада тиха киша
Тиха тишина
А упорна днев котрља паучину
 
Невидљиву празнину претаче у трагове
 
Ходање вршка дојке кроз етар
Видим и дивим се — Повратак је животу!
 
У бит својих поноћи закључавају се обични
У обичним собама
 
Тишина пред свитање овој слична је
 
Пауци долазе лептирима
У невидљиве ноћне посете
 
Својим миром подражавам моћ оружја
 
Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.
 
 
Képek a szembogár mélyéről
 
Csendes az eső
Csendes a csend
A pókhálót meg a makacs nappal görgeti
 
A láthatatlan ürességet a nyomokba önti
 
A mellbimbó-hegy mozgását az éteren
Keresztül látom csodálom – Visszatérés az életbe!
 
Az éjfél lényegébe zárkóznak a hétköznapiak
Hétköznapi szobáikban
 
Ehhez a pirkadat előtti csend hasonló
 
A pókok láthatatlan éjszakai látogatóba
Pillangókként érkeznek
 
Nyugalmammal a fegyverek erejét követem
 
Fordította: Fehér Illés


Ilija Bakić: *** (u omamljenom popodnevu…) - *** (az álomittas délutánon …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***
 
u omamljenom popodnevu
svetlo leži na koži suncobrana
razapetoj između butnih kostiju
paučina pora baca senku
na bazen bubrega
fiziološki rastvor ljenjo talasa
prozirne valere
na dnu
uvećan i slomljen tečnim sočivom
razbacan je šljunak zuba
i kičmenih pršljenova
 
suve šipke rebara
prevode vetar daha u
zavesu plime
 
nokti se listaju
busenje kose cveta
 
meso domaćina
isparilo je u retke pramenove
kruga
 

***
 
az álomittas délutánon
a fény a napernyő bőrén hever
a vesemedencére
a combcsontok közé feszített
pórusok pókhálója vet árnyékot
a fiziológiás oldat lustán ringatja
az áttetsző palástot
a mélyben
a folyékony lencse által nagyított és széttört
fogak és csigolyák
kövecse szanaszét szórt
 
a lélegzet-fuvallatot
az ár függönyébe
száraz borda-pálcák vezetik
 
a körmök hámlanak
a hajcsomók virágba borulnak
 
a vendéglátó húsa
ahogy párolgott ritka kör-tincsekké
vált
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

2026. október 27., kedd

Nenad Grujičić Гужва у очима – Tömeg a szemedben

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Гужва у очима
 
Данима испитујем
гужву у твојим очима.
Нешто големо батрга у њима.
 
О, како су прости закони
што те укивају у моје месо!
 

Tömeg a szemedben
 
Napok óta kémlelem
a tömeget a szemedben.
Holmi hatalmas vergődik benne.
 
Ó, mily egyszerű törvény
vés húsomba téged!
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2026. október 26., hétfő

Iskra Peneva Игра – Játék

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Игра
 
У игри са животом
Играмо игру ругања
Сваког дана поцрвени
По једна реч
Коју поклањамо једни другима
Попут свежих ружа
И меримо се
На линији живота
Коју савладава
Смрт
 
И све се понавља
Вечно
Зато је игра
Бесмртна
 

Játék
 
Az élettel való játékban
A gúnyolódás játékát játsszuk
Egy-egy egymásnak
Ajándékba adott szó
Friss rózsaként
Pirul
És méretkezünk
A halál által
legyőzött
Élet vonalán
 
Minden mindörökké
Ismétlődik
Ezért ez a játék
Halhatatlan
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor


2026. október 15., csütörtök

Obren Ristić 10. Небеске населиће се избе… – 10. Mennyei kunyhóba költözik…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

10.
Небеске населиће се избе…
 
Небеске населиће се избе и невеста случајна
Тим темељима своје снове оставиће као залог
Будуће ватре на огњишту праотаца од осмеха сазданог
У високим рајским шумама засветлиће луна сјајна
 
Неимари древни отврдлих руку мајстори силни
Радоваће се градњи а зноју своме митско знамење
Подариће Дивље ветрове савладаће и космичко камење
Од ког се не види ни мали сунчев зрак умилни
 
Топлина нежна надолази са Лепенског вира У свануће
Док хитамо ка излазу гурамо се и спотичемо
Свега што смо волели и чему се радовали одричемо
 
Се Папрат и босиљак на прагу родне куће венуће
У малим гутљајима као у муљ низ урвине нестајемо
Безданим темељима похитаће невесте из завичаја
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
10.
Mennyei kunyhóba költözik…
 
Mennyei kunyhóba költözik a tetszőleges menyasszony
Álmait ezekre az alapokra hagyja zálogként
Tűz ég majd az ősatyák mosolyból emelt tűzhelyén
A magas édeni erdőkben meg felragyog a hold
 
Az ősi építészek a megkeményedett kezű remek mesterek
Örömmel építenek verejtékük meg mitikus jelvény lesz
Ajándék legyőzik a Vad Szeleket és a kozmikus szirteket
Amelyeket a szelíd napsugarak áttörni képtelenek
 
Meghitt meleg közelit Lepenski Vir1 felől napkeltekor
A kijárat felé sietve tolakodunk botladozunk
Mindenről amit szerettünk és aminek örültünk lemondunk
 
Hervadni a páfrány és a bazsalikom a szülőház küszöbén fog
Kortyoként mint az iszapban tűnünk el a szakadékban
A jegyesek az óhazából a korlátlan alapokhoz sietnek majd
 
1Lepenski vir (ejtsd: Lēpēnszki vír) archeológiai lelőhely Szerbiában a Vaskapu-szorosban
 
Fordította: Fehér Illés