Aca Vidić Аутопортрет – Önarckép

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Аутопортрет   Рођен сам судњег часа Потом крике пуштао без гласа Она каже: Ја сам твоја мати! Он говори: Сине, дођи тати!   Онда једном зидови рекоше И моја соба:  Ово би прва година до гроба ...   Потом учих знати и викати Сазнах како од обзорја до зоре    Траје један дан   И дође Друга Трећа година ... Пета   И свака нова...   А ја тек изнад корова Ал’ с главом изнад кровова и снова   Једном Чак неки задњивци Објавише моју смрт   Умирем ето Ја данима ... после ... Онакав какав сам и увек био   Задрт кô хрт

Önarckép   Az ítéletnapján születtem Majd némán sikongattam A nő mondta: Anyád vagyok! A férfi szólt: Fiam, gyere apádhoz!   Akkor egyszer mondták a falak És szobám is:   Ez volt a sírig vezető első év…   Ezután tanultam tudni és kiabálni Megtudtam hajnaltól pirkadatig hogyan    Telik egy nap   És jön A második A harmadik év… Az ötödik   És minden újabb…   Én meg alig a sás felett De fejemmel a tárgyak és a vágyak felett   Egyszer Holmi sereghajtók Halálhíremet hirdették   Íme napok óta Haldoklok… azután… Olyan vagyok amilyen mindig is voltam   Megrögzött akár az agár   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor