Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 19., hétfő

Marija Vasić Donojan Najsmešnija antiteza – A legnevetségesebb antitézis


Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –


Najsmešnija antiteza

     nećete me videti u času kada budem umirao (ovo pišem na svojoj samrtnoj postelji okruženoj sveštenicima) hću da umrem uljuljkivan talasima olujnog mora ili stojeći na planin
     ne znam da li će moje nestajanje biti potpuno. doduše ja ne mogu očekivati milost. noć je zimska elementi se sudaraju čovek drhće od straha a mladić smišlja zločin ako je sličan meni iz mlađih dana. jedan stari top leži u parku zarđao i beskoristan. 7 – 8 jedrilica plovi po moru. obavljam nuždu izlazim ljudi betonskog srca i dalje igraju.
     to su mrtvaci kažem
     oni su smog
     smradovi
     gubavci
galebovi su bolji
morska trava je bolja
 prljavi pesak je bolji
     kad bih mogao da okrenem taj stari top na njih i opalim iz njega učinio bih to. glas iz zvučnika se javio: da. prevazilazim vas sve svojom urođenom surovošću. sve otrovnice krastače i ajkule
     hitro sam izašao odatle. vratio se gore našao mesto seo i onda osetio nešto pod desnim stopalom:
mrtvi vrabac
     još jedan spomen na smrt


A legnevetségesebb antitézis

     nem fogtok látni halálom pillanatában (e sorokat szerzetesekkel körülvett halálos ágyamon írom) hányódva a felkorbácsolt tengeren vagy a hegytetőn állva akarok meghalni
     nem tudom eltűntem teljes lesz-e. különben nem számítok kegyelemre. hideg a téli éj összecsapnak az elemek. félelmében reszket az ember az ifjú pedig ha fiatalkori énemre hasomlít bosszút forral. a parkban rozsdás hasznavehetetlen öreg ágyú hever. a tengeren 7 – 8 vitorlás imbolyog. mert ürítenem kell kimegyek a betonszivű emberek meg tovább játszanak.
     halottak hangoztatom
     smog-emberek
     büdösek
     ragyásak
a sirályok jobbak
a tengeri fű jobb
a szutykos homok jobb
     ha feléjük irányíthatnám azt a régi ágyút és rájuk lőhetnék megtenném. a hangszórón keresztül jelentkezett egy hang: igen. velemszületett kegyetlenségemmel mindenkin túlteszek. minden hüllő és cápa kíméletlenségén
     gyorsan kimentem. visszatértem a felszínre elhelyzkedtem és akkor jobb talpam alatt éreztem valamit:
halott  verebet
     még egy emlékeztető a halálra

Fordította: Fehér Illés
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése