Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 28., szerda

Tanja Stupar – Trifunović Utakmica – Mérkőzés


Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –



Utakmica

Djeca trče po kiši u gumenim čizmama lokve toliko puta opjevane pršte pod njihovim nogama
kao naše godine
ja starim majko ja starim sine
obala je neplivaču urečeno mjesto kazne odakle gleda koliko daleko ne može otići
a sve me mami

Ja sam umoran majko neke zemlje su predaleke moje oči nisu dječije
i imam tamne krugove i imam crvene žilice unutra u oku imam te znakove
godine kao drvo godove kružne putanje kada sam spavao kada nisam spavao kada sam plakao
kada sam pio kada sam čekao da dođeš i rasporediš stvari po kući po svom
i spremiš ručak po svom i ispričaš mi kako treba da živim po tvom
onako kako ni ti nisi mogla
ali znaš da treba
da mi bude bolje

Otputovao sam u daleku zemlju daleko od tebe kenguri koji vise na tvom zidu
u predsoblju su mi sada bliže nego ti i sunce sija jače gore mi oči dok mu trčim u susret
da odigram s njim utakmicu
sa svojim brzim nogama sa suncem za vratom
ja sam dobar fudbaler možeš da se diviš mojim vještinama majko dok sanjaš da sam mlad 
i čuješ kako udaram loptom o spoljni zid kuće kao da hoću da ga razmrskam udarcima
i banem u tvoju sobu unutra
ne brini za mene ja sam u onoj toploj zemlji
ne vjeruj telefonima i plaču  ne vjeruj ljudima uopšte
to je bila samo još jedna utakmica
brat i ja smo tvoji vječni dječaci
pogledaj smijemo se uokvireni iza napuklog stakla na natkazni
vani pršte lokve pod nogama djece
kapljice su svud glasovi su svud
sve se slijeva niz okno u tvoj san
sve je u redu majko
tu sam


Mérkőzés

Gumicsizmákban szaladgálnak a gyerekek az esőben talpuk alatt szétfröccsennek a sokszor emlegetett pocsolyák
mint éveink
öregszem anyám öregszem fiam
a part az úszni nem tudó számára a vezeklés helye ahonnan nem mozdulhat
de minden csábít

Elfáradtam anyám egyes országok túl távol vannak szemeim már nem a gyereké
sötét karikásak tele vörös erekkel a szememben vannak a jelek
az évek nyomai mint fában az évgyűrűk körkörösek mikor aludtam mikor voltam ébren mikor sírtam
mikor ittam mikor vártam jöttöd hogy ízlésed szerint rendezd be a házat
készítsd az ebédet és elmeséld hogyan kell élnem törvényeid szerint
úgy ahogyan te sem tudnál
de tudod hogyan kell
hogy nekem jobb legyen

Távoli országba utaztam messze tőled a kenguruk melyek előszobád falán függnek
most közelebb vannak hozzám mint te és perzsel a nap szemeim égnek míg a találkára sietek
hogy megmérkőzzek vele
gyors lábaimmal a tűző napon
jó focista vagyok anyám csodálhatod cseleimet míg ifjúságomról álmodozol
és hallod a ház külső falán hogyan csattog a labda mintha szét akarnám rúgni
berontok szobádba
ne félts én abban a meleg országban vagyok
ne higgy a telefonoknak és könnyeknek ne higgy az embereknek
ez még csak egy mérkőzés volt
fivérem és én örökös tanítványaid vagyunk
nézd mosolygunk az éjjeli szekrényről a törött üveg mögött bekeretezve
kinn csobbannak a pocsolyák a gyerekek lábai alatt
mindenütt cseppek mindenütt zsivaj
az ereszről minden álmodba csorog
minden rendben van anyám
itt vagyok

Fordította: Fehér Illés



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése