Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –
blistavi brat
drevni hram denderaha
nalazi se na sat i po od leve obale nila. a danas čitavi rojevi zolja zaposedaju žlebove i frizove. one lete oko stubova kao gusti pramenovi crne kose. jedini stanovnici hladnog trema one čuvaju predvorja kao po nasleđenom pravu.
poredim zujanje njihovih metalnih krila sa neprestanim pucanjem santi leda što se sudaraju u vreme otapanja u polarnim morima
ali dok posmatram ponašanje onoga kome je proviđenje dalo da vlada nad zemljom tri krilca moga bola stvaraju još veći šum. kada se noću pojavi odjednom na nebu neka kometa posle osamdeset godina odsustva ona pokazuje ljudima i zrikavcima svoj užareni maglićasti rep. bez sumnje ona i ne oseća neizmernost toga puta. no sa mnom nije tako. nalakćen na uzglavlje svoga kreveta dok se na dnu moje duše burno stvara razupčani horizont nekog sparušenog i tmurnog neba. ja uranjam u snove sažaljenja i crvenim zbog čoveka!
išibam do krvi severcem posle noćne straže mornar hita da se svali u svoju mrežu za ležanje. zašto nije data i meni ta uteha?
a ragyogó testvér
dendera ősi imaháza
másfél órányira van a nilus bal partjától. a darazsak rajokban lepik el az árkádokat bemélyedéseket. sűrű fekete rankoncátlan hatincsek az oszlopok körül. a rideg épület egyedüli lakói öröklött jog alapján őrzik az előcsarnokot.
érces szárnycsapásuk olvadás idején a sarki tengerekben a jéghegyek állandó rianására összecspódására emlékeztetnek
de míg a jövendölés szerint a hatalommal megbízott személy viselkedését figyelem fájdalmam szárnycsapása egyre hangosabb. amikor nyolcvan év után éjjel hirtelem egy üstökös jelenik meg az égen embereknek tücsköknek mutatja fényes létét. kétségtelen nem is érzi útja végtelenségét. de én egészen más vagyok. ágyam fejfájára könyökölve lelkem mélyén ködös sötöt ég összekuszált láthatára jelenik meg. a szánakozás álmába merülök és pirulok az emberiség miatt!
éjszakai őrtállás után az északi széltől megkorbácsolt tengerész függőágyába siet pihenni. miért nem adatott meg számomra is ez a vigasz?
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése