Keresés ebben a blogban

2014. február 13., csütörtök

Fabó Kinga Absztraktumok – Apstrakcije



Fabó Kinga


Absztraktumok

Valami megromlott köztünk.
Valami, ami nem is volt.
De ilyen alattomosan?
Amikor én ott se voltam?

Ugyanúgy. Mindig ugyanúgy
történik. Ő jó, ő nem ejt
sebeket. A másik ő? Saját
fényétől didereg.

Gonosz, gótikus csipkenyak. Csúnya
póz, előrelátó meztelenség.
Meddő nő. Milyen banális!
Egyszerre túl sok és túl kevés.

Kis absztraktumok! Én képeztelek
benneteket. Nem túl vidám egy
ilyen képzés. Olyan ez, mint egy
nagy-nagy túlzás. Mint a szerelem.

Az a két gyerek, akit nem nekem —
az nagyon mélyen érintett. Persze,
nem mutattam. Jobb híján a szép nő
szerepébe éltem bele magam.


Apstrakcije

Pokvarilo se nešto između nas.
Nešto, čega nije ni bilo.
Ali da toliko podmuklo?
Kada nisam ni bila tamo?

Ista priča. Uvek ista priča.
On je dobar, ne ranjava.
A ona druga osoba?
Od vlastitog svetla cvokoće.

Opak, gotski vrat od čipke. Ružan
stav, dalekovidna golotinja.
Jalova žena. Uistinu banalno!
Istovremeno je i previše i premalo.

Sitne apstrakcije! Ja sam vas
obučavala. Nije baš previše vesela
takva obuka. Liči na veliko-veliko
preterivanje. Kao ljubav.

To dvoje dece, koje nisu meni
duboko sam bila ranjena. Naravno
nisam pokazala. U nedostatku boljeg
uživela sam se u ulogu lepe žene.

Prevod: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése