Mirtse
Zsuzsa (Žuža Mirče
Hermák
Betájoltál. Lehettél volna irányom,
árnyék, fekete szín, ami feltölti
a hiányt. Voltál maszkom, mindent elmondó,
bevallom, szerettem bujkálni alattad,
amikor nem volt szükség rám.
Kötszert értelmező seb lehettél volna,
oszlop, mely vérző hátán tartja a vésést,
rögzítsd bennem örökké mozgó helyzetem,
fakó lámpásom vagy imbolygó bójám légy,
hullámom akár, ha éppen úgy van kedvünk,
sodord ki a partra elázott mindenem,
ne legyen saját fényem, árván
keringjek bolygóként veled,
és ha egyszer mennem kell,
könnyű szívvel engedj el.
Herme
Usmerio si me. Mogao bi mi
biti putokaz,
osen, crna boja koja manjak
puni.
Bio si mi maska, znak koji
sve odaje,
priznajem, volela sam se
ispod tebe skrivati,
kad nisam bila neophodna.
Mogao bi biti za
nezaceljene rane bandaža,
stub koji na krvarećim
leđima nosi urez,
učvrsti u meni moj vazda
pomičan položaj,
budi mi bleda svetiljka ili
treptajuća plutača,
makar na valovima, ako nam
tako prahne,
priteraj na obalu moje
raškvašene prnje,
nek nemam vlastito svetlo,
nek samotno
poput zvezde lutalice s
tobom švrljam,
i kad jednom krenuti
trebam,
laka srca me pusti.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése