Keresés ebben a blogban

2014. február 18., kedd

Toldalagi Pál Egyhelyben – Nepomično



Toldalagi Pál
Kolozsvár, 1914. január 7. – Budapest, 1976. április 15.



Egyhelyben

A tenyerébe temette arcát,
szíve nehéz volt, csend volt, nem zavarták,
sem emberek, sem állatok, se gépek,
az élete, úgy tetszett, töredék lett,
egyfajta csonkja egy egész darabnak,
gondolatai egyhelyben maradtak,

nem ösztönözték semmiféle példák,
és nem értette semminek a célját,
nem érezte, a szél játszik a hajával;
mint az, aki a szomszédságból áthall
valami mormogást, miközben alszik,
olyanná lett egész tetőtől talpig


Nepomično

U dlanove skriveno lice, nepomičnu
tišinu, bezgraničnu samoću nisu
ometali ljudi, mašine, životinje,
život je, činilo se, na krhotine
raspala, na deliće od jedne celine,
njene misli nisu se pomerile,

nisu nju pokretali primeri
niti oduševljavali ciljevi,
kosa igru vetra nije primetila;
kao neko, do koga tek tokom sna
preko zidova dopire žamor susedstva,
poput kipa postala je nepokretna

                               Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése