Szenes
Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)
Budapest
1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.
Egy – kettő – három…
Egy – kettő – három…
nyolc a
hossza,
Két lépéssel mérem a szélet…
Kérdőjelként lebeg az Élet.
Egy – kettő – három…
tán
egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a Halál.
Huszonhárom lennék
most
júliusban…
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. – Veszítettem.*
Budapest, 1944. VI. 20.
* A börtönben írt utolsó verse.
 |
Jedan – dva – tri...
Jedan
– dva – tri...
osam je cela dužina,
Sa dva
koraka merim prikrajka...
Život
je pod znakom pitanja.
Jedan
– dva – tri...
možda je i nedelja,
Il
kraj meseca još me dočeka,
Ali
Smrt me svakako čeka.
Dvadesetri
bi imala
sada jula...
Broj
sam u odvažnoj igri birala,
Zaigrala
se kocka. – Izgubila.**
Budimpešta,
20. VI. 1944.
**U
tamnici napisana zadnja njena pesma.
Prevod:
Fehér Illés
One - two - three...
One - two - three...
eight
feet long
Two strides across, the
rest is dark...
Life is a fleeting
question mark.
One - two -
three...
maybe
another week.
Or the next month may
still find me here,
But death, I feel is
very near.
Now, in the month of
July,
I am
23 years of age,
In a daring game of
numbers I placed my bet,
The dice rolled, I lost.
This poem was
found in Hannah's death cell after her execution.
Translated by Steven
Moskowitz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése