Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –
|
Deperszonalizáció
Amilyen jó érzés a múlt egy boldog szögletét
(jelen) átéléssé kinagyítani, olyan elviselhetetlen, amikor a jelen
elhomályosul és meggyengül, mintha csak emlékeznénk rá, (mármint a jelenre). Kezdő
ivók érezhetnek hasonlót egy féldeci tömény után, de a búskomorság bizonyos
fajtájánál bármely ital, kábító- vagy ajzószer nélkül is beáll ez az
emlékszerűen homályos, mégis jelenidejű önfigyelés. Azt hiszem, ezt nevezik a
szakkönyvek elszemélytelenedésnek, vagy ha nem, az elszemélytelenedés is
ugyanilyen rossz lehet, mint a fenti állapot, amit egy thaiföldi gyorsétkezdében
is átélhetsz, a tenger gyümölcseit kanalazva.
Budapest, 2015. IV. 2.
|
Depersonalizacija
Koliko god je prijatno
jedan sretan kutak prošlosti (u sadašnjosti) uveličati, toliko je
napodnošljivo kad se
sadašnjost zatamni, oslabi kao da se sećamo (naravno na sadašnjost).
Verovatno tako nešto osećaju pijanci početnici nakon prvih žestokih, ali kod
nekih vrsta seta i bez ikakvog pića, sredstva za omamljivanje ili dopinga nastupa
u sadašnjosti to vlastito promatranje kao da je maglovito sećanje.
Pretpostavljam da stručnjaci to stanje nazivaju depersonalizacijom, a ako ne
i depersonalizacija može biti isto tako loše stanje, kao gore opisano, što u
eksperes restoranu Tajlanda doživljavaš kad se plodovima mora hraniš.
Budimpešta, 2. IV. 2015.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése