Vajdics Anikó Játék(on kívül) – (Izvan) igre

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Játék(on kívül) Valahogyan el kell majd kezdened ezt a verset is; felütni valahol, mint a könyvet, amit csukott szemmel emelsz le a polcról; hagyni, hogy magától kinyíljon, rábökni a legelső szóra, ami szembeötlik, „miért”, és már olvasni is tovább, hiszen ez az, amit te is tudni szeretnél, hogy "miért épül olyan gyarlón minden, hogy néha magas házak beomlanak anélkül, hogy bármi külső okát lelnénk”, borzongva nézni körül, mintha lenne ott Valaki, aki figyel, aki minden lépésedet ismeri; nevetséges, Kafka csaknem száz éve halott, honnan tudhatta volna előre, hogy az egyetlen lehetséges mondatot írja éppen, amivel el tudsz indulni a Temető utcán jobbra fel a kanyaron túl a térig, ártatlan játékaitok egykori színhelyéig, ahonnan nyáron, a nedves fűben fekve, a legszebbnek látszanak a csillagok; nem meghatódni, csak menni, menni végig a búcsúlevelekkel teleszórt Úton, a pocsolyákat és az időzített aknákat gondosan kikerülni, a zsákutcákat jelző táblákat időben észlelni, menni a házak, a kerítések, az utcatáblák, a villanyoszlopok, a nyomóskutak és a tűzcsapok ritkuló menetét elhagyva a szénaboglyákon, a méhkaptárakon és a farakásokon is túl a felhőboglyák, a holdkaptárak, a fénykazlak közelébe, a csillagerdő szélére, ahonnan visszanézve, ártatlan játékaitok egykori színterére, már csak a templomtorony látható. 2014. január 03. Balatonszepezd

(Izvan) igre Moraćeš nekako i ovu pesmu započeti; otvoriti kao onu knjigu koju s police i zatvorenim očima skidaš; pustit da se sama otvori i na prvu reč koja se pred očima pojavljuje pokazati, „zašto“, i već dalje čitati, pa to je ono što bi i ti hteo znati, „zašto se sve tako jadno gradi da se koji put visoka zdanja bez toga sruše da bi vanjski znaci to predskazali“, drhtajući gledati okolo kao da je Neko tamo, ko promatra, ko tvoje korake poznaje; smešno je Kafka je skoro sto godina mrtav, kako bi mogao unapred znati da upravo jedino moguću rečenicu piše čime Grobarskom ulicom desno preko okuke do trga možeš krenuti, do mesta negdašnjih nevinih igara, odakle leti, valjajući se u travi, zvezde su najlepše; ne ganuto, samo koračati duž oproštajnim pismima prepune Ceste, brižljivo izbegavajući lokve i tempirane akne, na vreme opaziti table slepih ulica, koračati ostavljajući niz kuća, taraba, kućnih brojeva, bandera, bunara na točak i požarnih slavina preko plastova sena, košnica i naslaga drveta u blizinu plastova oblaka, mesečevih košnica, snopova svetla, na rub šume zvezda, odakle pogledom unatrag na mesto negdašnjih dečjih igara samo toranj crkve se vidi. Balatonsepezd, 03. januar 2014. Prevod: Fehér Illés