Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.
Kusza félelmeim
Hangosan
sírok akár egy kisgyerek
és halkan is
száraz
könnytelen szemekkel öregasszonyosan
s mint a
férfiak szoktak
belül
zokogni
én már nem
tudlak naponta szeretni
követelőn
fáradt két
kezemmel ha megölellek
érzed ugye a
rettegést
kusza
félelmeim
asztalomon
valamikori ízes boroktól
elhagyott
korsó
lefutott
orsó a szívem helyén
és csak az
eszem kalapál
|
Moji zamršeni
strahovi
Poput deteta glasno plačem
a i tiho
suvim besuznim očima kao neka starica
i kako muškarci običavaju
iznutra jecati
svakodnevno već te ne mogu zahtevno
voleti
ako te mornim rukama zagrlim
valjda osećaš zebnju
moji zamršeni strahovi
na mom stolu nekad slasnim vinom pun
napušten krčag
na mestu mog srca prazno vreteno
i tek mi mozak udara
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése