Székelyhidi Zsolt
Debrecen, 1973. október 11. –
|
Arcul
Az arcodat
ellepő pír vagyok.
Náthába fúlt
orrcimpa-piros,
szemed sarkaiból
eltartó vonalakba,
homlokráncaidba szoruló
árnyalatok.
Egyenetlenség
vagyok az arcéleden,
egy régvolt felmetszés
nyurga nyoma
állcsúcson.
A szőke hajad vagyok.
Szürke folt
a fehér falon,
az ágy mögött.
Az arcodra szökő
emlékezés vagyok.
Szemedbe kúszó
folyadék,
küzdő pislogásaidból
nézek magadba.
Emlékeid közé
keveredem,
együtt tölthető
múlt időket
újragondolok.
|
Po licu
Jesam rumenilo
što ti lice prekriva.
U prehladu ugušeno
crvenilo nozdrve,
nijanse
koje su se zaglavile u crte
koje se iz tvojih očiju udaljavaju,
u bore tvoga čela.
Jesam neravnina
na ivici tvoga lica,
trag
jedne davne ozlede
na vrhu vilice.
Jesam tvoja plava kosa.
Siva mrlja
na belom zidu,
iza kreveta.
Jesam sećanje
koje ti na lice navire.
Tekućina
koja ti u oči puzi,
iz tvojih treperenja
gledam te.
Među tvoja sećanja
se uvlačim,
razmišljam
o prošlim trenucima
koje bi mogli zajedno sprovesti.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 41-42. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése