Kalász Orsolya Dunaújváros, 1964 –
világot jelentő kezek
Ahol megérintjük egymást,
mintha a bőrön
tenyérnyi színpad nyílna,
reflektor is a kiáradó hő -
meleg fénykörébe
lép az, ami lélek
de se nem a tiéd, se nem az enyém,
az, aki csak egymásban
fokozható önmagunk.
Tudni, hogy így van és nem félni,
miközben bőrünk kockáztat,
ez világot jelentő kockázat,
tudni, hogy így van és nem félni,
nekünk a vihar szeme,
a legendás egyszemű csönd,
a lelkiismeret nélküli csönd,
mély és meghitt,
tehát egy tó is, fölé
eget emelek kezedből
és ahogy csak erővel bírom,
úszom tükrözött felhői közt.
Ruke koje svet znače
Gde jedan drugog dotaknemo,
kao da se na koži
bina veličine dlana otvara,
razlivena jara i reflektor je –
to što je duša
u svetlosni krug topline stupa,
ali nije ni tvoja, niti je moja,
to smo mi koji se
međusobno oživljavaju.
Zna se da je tako i ne boj se,
dok naše kože hazardiraju
to je rizik svetskog značaja,
zna se da je tako i ne boj se,
za nas oko vihora je
legendarna jednooka tišina,
tišina bez savesti,
duboka i prisna,
i jedno jezero je iznad kojeg
nebo od tvoje ruke postavljam
i kako mi snaga dozvoljava
među oblacima tog odraza plovim.
Prevod:
Fehér
Illés
Hände, die die Welt bedeuten
Da, wo deine Hand mich berührt
wird sie auf meiner Haut zu einer Bühne,
erwärmt von Scheinwerfern, ihre ausströmende Wärme -
in diesen Lichtkreis eilt meine Seele und nimmt
auf sich die Einzahl, erste Person.
Ich weiß nicht wie lange, aber jetzt bin ich sicher,
dass auf der von nassem Samt berührten Stelle
die Narben des Mangels aufreißen, die zugewachsenen Pfade,
die Phobien kreuzen die durchsichtigen Räume der Umarmungen
und die bedürftige Dahlie, das Auge des Sturms,
das legendäre Einauge der Stille, der Stille ohne Gewissen
bleibt tief und bewegt, also ein See, aus dem ich aus deiner Hand
einen Himmel hebe, und schwimme, mit aller Kraft,
inmitten der hinein gespiegelten Wolken deiner Hand.
Übersetzung: Orsolya Kalász
