Tellér Gyula (Đula Teler): Budapest 1934 -
Szerelem
Isten kikönyököl
hulló fényes ablakába
s lassan elfordul életünktől
míg levéltelen
fekete száron
utcák felett
kő-lagunák felett
lámpára gyújt a félelem.
Ez az óra, melyben
a legmakacsabb szenvedőket is
eléri az öröm igazsága
s ilyenkor csendben
a lehetetlen ajtaján
benyitok homályos szobádba
ezer méterre minden fájdalom felett.
Végzetünk igaz viszonyát
ki sejtheti?
A szerelem
kiröpít a maradandóságba -
az éj egy pontjában megállunk
hol már nem értjük sorsainkat
s a mindenség
mint roppant bója
tovaringat
egy még nagyobb üresség tengerén.
Itt nem ismerhet fel
ki számonkérni tetteinket
utánunk néz a nemlét kapujából.
Itt nem tudom, ki vagy
lehullnak minden bűneink
áttetsző lesz a mult
s az elrendelés végleg érthetetlen,
hogy életünket nem hajthatja más
csak védhetetlen elmúlásunk
s egy láthatatlan pengesuhintás.
Ljubav
Nalaktio se bog
na sjajan prozor svemira
okreće se od našeg života
dok na crnoj
goloj grani
nad ulicama
kamenim lagunama
pali se lampa zebnje.
To je čas u kojem
i okorele paćenike
sustiže pravda radosti
i tad u tišini
kroz vrata nemogućnosti
ulazim ti u mračnu sobu
hiljadu metara iznad svakog bola.
Ko sluti stvarne odnose
naše sudbine?
Ljubav te u
orbitu neprolaznosti baca -
zastajemo negde u noći
gde više ne shvatamo našu kob
i svemir kao
ogromna plutača
dalje nas ljulja
na moru još veće praznine.
Tu ne može nas prepoznati
onaj koji radi prozivanja
gleda za nama iz kapije nepostojanja.
Tu ne znam, ko si
krune se naši gresi
prošlost prozirna postaje
a predodređenost nerazumljiva,
naše živote samo
neodbranjivi nestanak
i nevidljivi zamah sečiva pokreće.
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi sad.
