József Attila Anyám - Moja majka

József Attila – Atila Jožef

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)



Anyám

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktõl vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünõdtem,
hogy õk egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónõk korán halnak,
a cipeléstõl reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhõjáték
a gõz s levegõváltozásul
a mosónõnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tõke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -

Moja majka

Uzela je lončić u ruke

s večeri, jednom u nedelju,

i tiho tad se nasmešila

i sedela u polutmini –

Donese kući u činiji

večeru tad od milostivih,

ležeći ja sam razmišljao,

oni iz punog lonca jedu –

Bila je sitna, umre rano,

jer sve pralje miru rano,

od teglenja dršću im noge,

od peglanja boli glava –

Mesto vidika – prljavo rublje!

Smirujuća igra oblaka –

para, a za promenu zraka

eto prljavi visoki tavan –

I vidim je, zastaje s peglom,

kap po kap kapital pije,

i kopni, postaje sve manja –

zamislite to, proleteri –

Od pranja već se pogrbila

i nisam znao da je mlada,

u snu čistu kecelju nosi

i poštar joj se tada javlja.

Prevod: Danilo Kiš