József Attila (Az Isten itt állt a hátam mögött…) – (Tu za leđima mi stajaše Bog)

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Az Isten itt állt a hátam mögött…) Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. .................................. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október

(Tu za leđima mi stajaše Bog) Tu za leđima mi stajaše bog, A ja zbog njega ceo svet obiđoh. …………………….. …………………….. Četveronoške puzah. Bog pravi na me pogleda i ruku ne dade. Tom slobodom do znanja mi stavi da uspravno stojim smoći ću snage. Pomože, jer ne može pomoći, Beše plamen, ali pepeo ne bi. Kol’ko istine, tol’ko ljubavi. Samnom bi, što ostavi me sebi. Krhko mi telo: strah nek ga čuva! Ali dušu srodnu čekam s osmehom, jer dok je mene, vernost ustrajava, u praznini, na svetu lelujavom. oktobra 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/azisten.htm



József Attila Tedd a kezed – Ruku daj – Leg' deine Hand – Leg deine Hand

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Ruku daj Ruku daj na čelo moje, tvoja k'o da ruka mi je. Bdi, k'o gotov da ubije, k'o moj život da tvoj ti je. Voli me, k'o da dobro je, k'o da srce mi tvoje je. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Leg' deine Hand Leg' deine Hand mir auf die Stirne her, als ob deine Hand die meine wär'. Bewahre mich, als ob mein Leben bedroht wär', als ob mein Leben dein Leben wär'. Liebe mich so, als ob es zu etwas gut wär', als ob mein Herz dein Herz wär'. Übersetzung: K. Sz.

Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Leg deine Hand Leg deine Hand auf die Stirn mir schwer, als ob deine Hand meine Hand wär. Behüt mich wie wen, der mordgierig wär, als ob mein Leben dein Leben wär. Lieb mich, als ob das für etwas gut wär, als ob mein Herzblut dein Herzblut wär. Übersetzung: Franz Fühmann



József Attila Kertész leszek – Vrtlar biću

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton – ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. 1925. április

Vrtlar biću Vrtlar biću, drvo rašću, s milim suncem ustajaću, neću brinuti o drugom sem o cvetu kalemljenom. Svaki cvet moj kalemljeni biće meni omiljeni, pa neka je i kopriva, u cvetu mom je istina. Pušim lulu, pijem mleko, dobar glas svoj čuvam slepo, nevolja na mene neće posadiću samog sebe. I baš treba, baš to znači, kada svane, kad se smrači - kad već propada ovaj svet, nek bude mu na grobu cvet. aprila 1925.



József Attila (Szállj költemény…) – (Leti pesmo…)

József Attila – Emléktábla Csillag István alkotása

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Szállj költemény...) Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény, – van idő, csipjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét - lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem. Szólitsd, mint méla borjuszáj a szorgalmas szegényeket - rágd a szivükbe - nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. 1937. márc. eleje

(Leti pesmo...) Leti pesmo, reci pesmo ponaosob, stigni svima, ima nade, živi jesmo, zgrabi je, vremena ima. Duh bogatih uspokoji sitan, plah – biće milosti. Izvor tek, a ne krv, poji žeđ slobode i ljubavi. K'o teleta setna usta, zbori, sirotinji vrednoj - srcu dopri - nije nužda kad je nemoć biti heroj. Početak marta 1937. Prevod: Maša Starec i  Fehér Illés

József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat – Znaš da oprosta nema – Mercy Denied Forever – Du weißt, es gibt kein Verzeihn

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Znaš da oprosta nema Znaš da oprosta nema zalud je zato čama. Budi, što bi bio: muško. Trava ti u stopama. Greh neće biti lakši, uzalud ćeš plakati. Što si tu kao svedok bar za to se zahvali. Ne kuni se, ne sudi, sam sebi kriv ne budi, ne kleči, ne osvajaj, rulji se ne priljubi. Svuda višak ostani, ne vrebaj lica tajni. Čovek si, tu čovečnost, od sebe ne odstrani. Pamti kako si hroptao i zalud preklinjao. Na sopstvenom suđenju krivo si svedočio. U slomu oca zvao,  čoveka, kad je bog pao. U psihoanalizi bludnu decu našao. Verovao rečima, plaćenim okriljima, gle, niko nikad ne reče, u tebi dobrog ima. Lažno su te voleli, laž ti ljubav kameni. Sad napeto oružje na prazno srce stegni. Sva načela ostavi, stremi vernoj ljubavi, kao pas veruj onom, ko u tebe verovao bi.. jul-avgust 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Mercy Denied Forever Mercy denied forever, pain's but a vain endeavour, be what you should be: manly. Grass in your footsteps ever. Sin is beyond endurance, weeping, vain self-abhorrence. Even for this, be grateful, warrant for your existence. Renounce self-flagellations, promises, accusations, both conquest and surrender, the call of crowds and nations. Avoid another's uses, nor spy into abuses. And do not scorn the human: you are what it produces. You begged for pity, croaking, in vain, remember, choking, and bore yourself false witness in your own trial's convoking. You sought a father, even on earth, if not in heaven. In Freud the wicked children you found, still unforgiven. You trusted words' illusions, paid comforters' delusions, but no one ever trusted the goodness of your visions. They loved you by their lying, your lying killed your loving, therefore the pistol-barrel aimed at your blank heart dying. Or cast out doctrine's power, hope true love yet will flower, doglike, you'd trust whoever trusted you for an hour. Translated by Ozsváth Zsuzsanna and Frederick Turner

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Du weißt, es gibt kein Verzeihn Du weißt, es gibt kein Verzeihn, lass also die Reue sein. Sei, was du wärest: ein Mann, über dich wächst Gras allein. Schuld lässt sich so nicht zähmen, vergeblich deine Tränen. Um dieses zu bezeugen, sollst du dich dankbar geben. Lass Klagen und Beschwören, du sollst dir selbst gehören, nicht huldigen, nicht rauben, auf keine Truppe schwören. Sollst überflüssig bleiben und das Geheimnis meiden, dein Menschsein aber achten, denn Mensch bist du zu leiden. Denk an dein vieles Klagen, dein flehendes Verzagen, dein falsches Zeugensagen im eigenen Verfahren. Suchtest Gott in deiner Not, Menschen, wenn er sich nicht bot, analytisch in der selbst Fandest du den frühen Kot. Glaubtest den leichten Sätzen, Leuten, die willig schwätzten, und sieh, keiner war bereit, sich für dich einzusetzen. Sie liebten dich betrügend, du kannst nicht lieben lügend, so nimm nun diese Waffe, dein leeres Herz berührend, oder meid kaltes Denken, Lass treu die Liebe lenken, denen ganz blind zu glauben, die dir Vertrauen schenken. Übersetzung: Wilhelm Droste



József Attila A bőr alatt halovány árnyék – Bleda sena pod kožom

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

A bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Bleda sena pod kožom

Među crnim zidovima proziran lav,

kad te oslovljavam u srcu ispeglano odelo nosim,

ne smem na tebe misliti čeka me posao, ti plešeš,

nemam šta u usta staviti i živeću još dugo,

5. nedelja je da ne znam šta je s tobom

vreme na jarkocrvenim drvenim nogama prohujalo

ceste se ispod snega priljubile,

ne znam dal te čovek može voleti?

nemi crnci vuku figure za tvoje odavno stišane reči.

januara 1927.

                             Prevod: Fehér Illés



József Attila Kopogtatás nélkül – Bez kucanja

József Attila – Atila Jožef

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Janet Brooks Gerloff illusztrációja

Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Janet Brooks Gerloff illusztrációja

Bez kucanja

Ako te zavolim, bez kucanja možeš ući k meni,

al΄ dobro razmisli,

poleći ću te na moju slamaricu, u prašini uzdisaće šuštava slama.

Doneću ti sveže u vrču vode,

cipele ti, pre no što odeš, obrisati,

ovde nam niko smetati neće,

pogrbljena, moći ćeš s mirom da krpiš odeću našu.

Velika je ovde tišina, katkad ću ti reći neku reč,

kad budeš umorna, posadiću te na svoju jedinu stolicu,

u toplini moći ćeš da svučeš svoju maramu, kragnu,

aki si gladna, dobićeš hartije, beo list mesto tanjira,

[ako se nađe nešto drugo,

al΄ onda ostavi i meni nešto, i ja sam večno gladan.

Ako te zavolim, bez kucanja možeš ući k meni,

al΄ dobro razmisli,

bolelo bi kad bi me posle izbegavala dugo.

Prevod: Danilo Kiš

József Attila Flóra - Flora



József Attila – Atila Jožef

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Flóra

1. Hexaméterek

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

2. Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

3. Már két milliárd

Már két milliárd ember kötöz itt,
hogy belőlem hű állatuk legyen.
De világuktól délre költözik
a szép jóság s a szelid érzelem.
Mindenségüket tartani a fénybe,
mint orvos, ha néz az üvegedénybe,
már nem tudom, megadom magam kényre,
ha nem segítesz nékem, szerelem.

Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,
a csendes eső és a tiszta nap.
Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,
hogy levelei kiviruljanak.
Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,
kik daccal s tehetetlenül remegnek,
mert kínjukból jövőnk nem született meg,
munka, szabadság, kenyér s jószavak.

Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
villanyfény, kőház, iskolák, kutak;
mint gyermekeknek játék, oltalom,
munkásoknak emberi öntudat.
Mint minta, mint az erény a szegénybe,
s ez össze-vissza kusza szövevénybe,
társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe’,
mely igazodni magára mutat.

4. Buzgóság

Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes
s megbékülne e háborús család,
az emberek, keresném engedelmes
szívvel
az örökös ifjuság italát.

Nehezülök már, lelkem akkor boldog,
ha pírban zöldel a fiatal ág -
bár búcsút int nekem... E fura dolgot
űzném,
az örökös ifjuság italát.

Fecseghetnének nyelves tudományok -
mind pártfogolna, ki szivébe lát:
legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
az örökös ifjuság italát.

5. Megméressél!

Már nem képzelt ház üres telken,
csinosodik, épül a lelkem,
mivel az árnyakkal betelten
a nők között Flórára leltem.

Ő a mezőn a harmatosság,
kétes létben a bizonyosság,
lábai kígyóim tapossák,
gondjaim mosolyai mossák.

Ízét adja a tiszta víznek,
száját adja a tiszta íznek,
hazaszólít, amikor űznek,
szemében csikó legelészget.

Ő az okmány, kivel a kellem
a porráomlás ellen, a szellem
az ólálkodó semmi ellen
szól, pöröl szorongó szerelmem.

Érdekeimből megértettél,
bátorrá vakmerőből tettél,
kínlódtál, amig nem szerettél,
egész világom ege lettél, -

hát dícsértessél s hirdettessél,
minden korokon át szeressél
s nehogy bárkiben alább essél
mindig, mindenütt megméressél!

Flora

1. Hexametri

Kopni već kašasti sneg, sa limenih krovova kaplje,

topi se led potamneli, zamire, nestaje tako,

klokoće voda, žubori, ka jarku beži, buja.

Diže se magla laka, zadrhti visina na to,

s blagom čežnjom rumen navlači košulju zori.

Vidiš kako te nežno, očinski volim, Flora!

Ti si mi sa srca odvila, u doba topljenja mekog,

korotu kao sa rane zavoj – ponovo bridim.

Kliče imena tvog struja večna, svetlost čarobna, lomna,

s užasom shvatam, dršćem: sve do sad živeh bez tebe.

2. Tajanstva

Kad pevaju tajanstva

na straži bdim sa smeškom.

Dala si mi dostojanstva

viteško ruho teško.

Vetar i voda zbore,

rumeniš s reči gole.

Srce i oči gore,

samo za tebe mole.

I ja sad pesmu pišem:

jer volim te sa smeškom,

daj mi da lakše dišem

i nosim to ruho teško.

3. Dve milijarde

Dve milijardde ljudi me veže

da im budem životinja verna.

Al΄ od njih ka blagom jugu beže

dobrota i osećanja smerna.

Ne mogu im biti veran, s počašću

da pazim, ko lekar ampulu sa strašću,

njihov svet, predaću se samovlašću

ako me ne spaseš, ljubavi verna.

Potrebna si mi kao zemlja seljaku,

ko čisto sunce i blage kiše,

potrebna si mi ko sunce maku

da procveta i zamiriše.

Potrebna si mi ko što treba masi

kad prkosno drhte siromasi

jer im patnja radost ne oglasi,

rad, hleb, sloboda i reč što dobrotom odiše.

Potrebna si mi, Floro, ko selu

struja, kuće, čkola, bunari;

ko igračka za decu neveselu,

ko što su željni saznanja buntari.

Kao uzor, poštenje za bedu,

kao za ovu buduću pobedu

društva, um i svetlost da je povedu,

um, koji će sebe da ostvari.

5. Budi slavna!

Većnisam podoban menama,

duša je označena stenama

otkada, opsednut senama,

otkrih ja Floru međ ženama.

Ona je na poljima rosa,

pouzdanost, snaga prkosa,

zmije gazi noga joj bosa,

patnje im blaži njena kosa.

Ukus će bistroj vodi dati,

ukusu usta žrtvovati,

kada me gone kući me zvati,

očima ždrebe zauzdati.

Ona je dokaz mojih slasti

i dići će me do počasti;

od ništavila i propasti

reč ljubavi mene će spasti.

Poletu mom si dala krila,

bezumlje moje utolila,

ljubavlju si me umorila,

svemira mog si nebo bila, –

pa budi hvaljena i slavna,

voli me za doba buduća i davna,

nijedan nek ti ne bude ravna,

uvek me procenii, o ti, blagodarna!

Prevod: Danilo Kiš