Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért – Molitva za decu

Szabó Lőrinc – Rippl-Rónai József pasztellje

Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.

Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kináld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, él‹ és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!

Molitva za decu Šume, zveri, zvezde i kameni, Moju milu decu volite mi. Kad god nas razdvajaše daljina, Sudbu njihovu poverih vama. Uvek dobri beste prema meni, volite ih molim vas, umrem li. Godišnja doba, reke, gajevi, moju milu decu volite mi. Pute od peska, kamena, asfalta, mudro vodi curicu, dečaka. Ljubi mi vetre, njihova lica, travo, steno, budi im uzglavica. Plodove im jabuko uruči, zvezdana noći, ti ih pouči. Uči, zagrej ih, ti sunce sjajno, u džepove ulij zlato tajno. I sve vi žive i mrtve tvari, učite ih oblaci, orlovi, divlje munje, dobri mravi, puževi, na njih mi pazi, svete svemoćni. Čovek je opak, ne verujem mu, Vatra, voda, zemlja, meni rod su. Rođaci moji, vas osloviću, mrtav vatra, voda, zemlja, biću. Vatro, vodo, zemljo, bogovi svi: one koje volim, volite i vi. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://www.hotdog.hu/versmagazin/tarsszerkesztok-munkai/szabo-lorinc-ima-a-gyermekekert-2

Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm – Hvala Ti, hvala, hvala

Ady Endre

(Érmindszent 1877. november 22. – Budapest 1919. január 27)

Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és büneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Hvala Ti, hvala, hvala Sunčevih je zraka šum, što čujem U ustima topi se tvoje ime, Oči gledaju svete gromove, Gospode moj, gospode, gospode, Bunovna duša sve mi prizna juče: Ti beše uvek u svemu svuda. U sretnim mojim traganjima, U nežnim dodirima, U oštrim, tužnim pogledima. Danas hvalim tren, u kome beše ti, Gde moj život ispunjen osetih, I gde su oltari rušeni, dizani. Zahvaljujem za postelju mi datu, Hvala Tebi na prvom plaču, Hvala za slomljena srca majku, Za moje greške i moju mladost, Hvala za sumnju, za veru, Za poljubac i bolest, Hvala što dugovao nisam nikom, Za sve Tebi samo, nikom drugom. Sunčevih je zraka šum, što čujem, U ustima topi se tvoje ime, Oči gledaju svete gromove, Gospode moj, gospode, gospode, Laknulo duši, jer priznaje jasno, Ti život, bol, poljubac, radost bi, Što i smrt bićeš, zahvaljujem Ti. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00076/02302.htm



József Attila (Az Isten itt állt a hátam mögött…) – (Tu za leđima mi stajaše Bog)

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Az Isten itt állt a hátam mögött…) Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. .................................. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október

(Tu za leđima mi stajaše Bog) Tu za leđima mi stajaše bog, A ja zbog njega ceo svet obiđoh. …………………….. …………………….. Četveronoške puzah. Bog pravi na me pogleda i ruku ne dade. Tom slobodom do znanja mi stavi da uspravno stojim smoći ću snage. Pomože, jer ne može pomoći, Beše plamen, ali pepeo ne bi. Kol’ko istine, tol’ko ljubavi. Samnom bi, što ostavi me sebi. Krhko mi telo: strah nek ga čuva! Ali dušu srodnu čekam s osmehom, jer dok je mene, vernost ustrajava, u praznini, na svetu lelujavom. oktobra 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/azisten.htm



József Attila Tedd a kezed – Ruku daj – Leg' deine Hand – Leg deine Hand

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Ruku daj Ruku daj na čelo moje, tvoja k'o da ruka mi je. Bdi, k'o gotov da ubije, k'o moj život da tvoj ti je. Voli me, k'o da dobro je, k'o da srce mi tvoje je. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Leg' deine Hand Leg' deine Hand mir auf die Stirne her, als ob deine Hand die meine wär'. Bewahre mich, als ob mein Leben bedroht wär', als ob mein Leben dein Leben wär'. Liebe mich so, als ob es zu etwas gut wär', als ob mein Herz dein Herz wär'. Übersetzung: K. Sz.

Tedd a kezed Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna.

Leg deine Hand Leg deine Hand auf die Stirn mir schwer, als ob deine Hand meine Hand wär. Behüt mich wie wen, der mordgierig wär, als ob mein Leben dein Leben wär. Lieb mich, als ob das für etwas gut wär, als ob mein Herzblut dein Herzblut wär. Übersetzung: Franz Fühmann



József Attila Kertész leszek – Vrtlar biću

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton – ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. 1925. április

Vrtlar biću Vrtlar biću, drvo rašću, s milim suncem ustajaću, neću brinuti o drugom sem o cvetu kalemljenom. Svaki cvet moj kalemljeni biće meni omiljeni, pa neka je i kopriva, u cvetu mom je istina. Pušim lulu, pijem mleko, dobar glas svoj čuvam slepo, nevolja na mene neće posadiću samog sebe. I baš treba, baš to znači, kada svane, kad se smrači - kad već propada ovaj svet, nek bude mu na grobu cvet. aprila 1925.



Bella István Csak az a fény – Tek ona svetlost

Bella István – Pank Antal bronz emléktábla

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Csak az a fény Már nem érdekel a láng, a lobogás, csak az a fény, mely pólyál, melegít, csak az a Nap, mely világít: anyás. Visszaadja sugarát, melleit. Nem érdekel a tüzek tüze sem. Hamuvá roskaszt, hamvamba visszaás. Bekormozódó életüvegemen nézem, mint málló napfogyatkozást, messzi magam: ahogy tolul, tolul elém, körülem egy feketeség, elfed előlem, s azt súgja botorul: kivilágosodsz, kivirulsz, ha égsz.

Tek ona svetlost Više mi ne znači plam, buktanje, tek ona svetlost, što optoči, ugreje, tek Sunce, što obasja: majka je. Zrake prinosi, dojke daruje. Ni vatra vatre mi ne znači ništa. U pepeo se kruni, ukopa u moj pepeo. Kroz čađavo staklo svog života gledam, kao pomračenje sunca osulo, dalekog sebe: kako predamnom, okolo gomila se, gomila jedno crnilo, zaklanja me ispred sebe i šapuće blesavo: osvetlićeš se, procvetaćeš, ako budeš goreo. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés



Juhász Gyula Búcsú – Oproštaj

Juhász Gyula – Moholy Nagy László szénrajza

Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.

Búcsú Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senkise. Csak egy könny voltam, aki porba hull, Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul. Csak egy csók, aki hideg kőre lel, Csak egy szó, kire visszhang nem felel. Egy pillangó, ki csillagot keres S elgázolja egy durva szekeres.

Oproštaj Pre no što mi se trag navek gubi, Rado bih se oprostio, ljudi. K'o zarobljenik kog put prost zove, oproštaj promrmlja pre slobode. Kao ptica, za kojom Jug čezne, Ispod strehe još uči se pesme. Šta ja jadan, bolestan da pevam, Šta to, ljudi, ja da vam zamucam? Možda ni ne treba reći zbogom? Primetan nisam ni bio nikom. Tek suza bejah, što u prah pada, uzdah, što se k nebu oslobađa. Poljubac, što hladan kamen sretne Samo reč što nikom ne odjekne. Leptir, koji za zvezdama žudi, I pregazi ga kočijaš grubi. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés



József Attila (Szállj költemény…) – (Leti pesmo…)

József Attila – Emléktábla Csillag István alkotása

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Szállj költemény...) Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény, – van idő, csipjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét - lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem. Szólitsd, mint méla borjuszáj a szorgalmas szegényeket - rágd a szivükbe - nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. 1937. márc. eleje

(Leti pesmo...) Leti pesmo, reci pesmo ponaosob, stigni svima, ima nade, živi jesmo, zgrabi je, vremena ima. Duh bogatih uspokoji sitan, plah – biće milosti. Izvor tek, a ne krv, poji žeđ slobode i ljubavi. K'o teleta setna usta, zbori, sirotinji vrednoj - srcu dopri - nije nužda kad je nemoć biti heroj. Početak marta 1937. Prevod: Maša Starec i  Fehér Illés

Bayer Béla Hiába – Uzalud – Vergeblich – In vain – Inutile – Invano

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Hiába Hiába rejtezem csillagok szemében, arcomba költözik hiánya.

Uzalud Uzalud se skrivam u očima zvezdi, njihov manjak na mom licu se gnezdi. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Hiába Hiába rejtezem csillagok szemében, arcomba költözik hiánya.

Vergeblich Vergeblich verstecke ich mich in den Augen der Sterne. In mein Gesicht zieht sein Mangel. Übersetzung: Bayer Béla

Hiába Hiába rejtezem csillagok szemében, arcomba költözik hiánya.

In vain In vain I hide in the eyes of the stars, their lack is nesting in my face. Translated by Maša Starec

Hiába Hiába rejtezem csillagok szemében, arcomba költözik hiánya.

Inutile C’est inutile de me clapir aux yeux des astres. Son oubli se niche dans ma face. Traduit: Zsoldos Imre svd

Hiába Hiába rejtezem csillagok szemében, arcomba költözik hiánya.

Invano Invano mi nascondo negli occhi delle stelle, la loro mancanza sul mio viso si annida. Traduttore: Maša Starec

József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat – Znaš da oprosta nema – Mercy Denied Forever – Du weißt, es gibt kein Verzeihn

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Znaš da oprosta nema Znaš da oprosta nema zalud je zato čama. Budi, što bi bio: muško. Trava ti u stopama. Greh neće biti lakši, uzalud ćeš plakati. Što si tu kao svedok bar za to se zahvali. Ne kuni se, ne sudi, sam sebi kriv ne budi, ne kleči, ne osvajaj, rulji se ne priljubi. Svuda višak ostani, ne vrebaj lica tajni. Čovek si, tu čovečnost, od sebe ne odstrani. Pamti kako si hroptao i zalud preklinjao. Na sopstvenom suđenju krivo si svedočio. U slomu oca zvao,  čoveka, kad je bog pao. U psihoanalizi bludnu decu našao. Verovao rečima, plaćenim okriljima, gle, niko nikad ne reče, u tebi dobrog ima. Lažno su te voleli, laž ti ljubav kameni. Sad napeto oružje na prazno srce stegni. Sva načela ostavi, stremi vernoj ljubavi, kao pas veruj onom, ko u tebe verovao bi.. jul-avgust 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Mercy Denied Forever Mercy denied forever, pain's but a vain endeavour, be what you should be: manly. Grass in your footsteps ever. Sin is beyond endurance, weeping, vain self-abhorrence. Even for this, be grateful, warrant for your existence. Renounce self-flagellations, promises, accusations, both conquest and surrender, the call of crowds and nations. Avoid another's uses, nor spy into abuses. And do not scorn the human: you are what it produces. You begged for pity, croaking, in vain, remember, choking, and bore yourself false witness in your own trial's convoking. You sought a father, even on earth, if not in heaven. In Freud the wicked children you found, still unforgiven. You trusted words' illusions, paid comforters' delusions, but no one ever trusted the goodness of your visions. They loved you by their lying, your lying killed your loving, therefore the pistol-barrel aimed at your blank heart dying. Or cast out doctrine's power, hope true love yet will flower, doglike, you'd trust whoever trusted you for an hour. Translated by Ozsváth Zsuzsanna and Frederick Turner

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Du weißt, es gibt kein Verzeihn Du weißt, es gibt kein Verzeihn, lass also die Reue sein. Sei, was du wärest: ein Mann, über dich wächst Gras allein. Schuld lässt sich so nicht zähmen, vergeblich deine Tränen. Um dieses zu bezeugen, sollst du dich dankbar geben. Lass Klagen und Beschwören, du sollst dir selbst gehören, nicht huldigen, nicht rauben, auf keine Truppe schwören. Sollst überflüssig bleiben und das Geheimnis meiden, dein Menschsein aber achten, denn Mensch bist du zu leiden. Denk an dein vieles Klagen, dein flehendes Verzagen, dein falsches Zeugensagen im eigenen Verfahren. Suchtest Gott in deiner Not, Menschen, wenn er sich nicht bot, analytisch in der selbst Fandest du den frühen Kot. Glaubtest den leichten Sätzen, Leuten, die willig schwätzten, und sieh, keiner war bereit, sich für dich einzusetzen. Sie liebten dich betrügend, du kannst nicht lieben lügend, so nimm nun diese Waffe, dein leeres Herz berührend, oder meid kaltes Denken, Lass treu die Liebe lenken, denen ganz blind zu glauben, die dir Vertrauen schenken. Übersetzung: Wilhelm Droste