József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)
Kertész leszek
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. április
|
Vrtlar biću
Vrtlar biću, drvo rašću,
s milim suncem ustajaću,
neću brinuti o drugom
sem o cvetu kalemljenom.
Svaki cvet moj kalemljeni
biće meni omiljeni,
pa neka je i kopriva,
u cvetu mom je istina.
Pušim lulu, pijem mleko,
dobar glas svoj čuvam slepo,
nevolja na mene neće
posadiću samog sebe.
I baš treba, baš to znači,
kada svane, kad se smrači -
kad već propada ovaj svet,
nek bude mu na grobu cvet.
aprila 1925.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése