Keresés ebben a blogban

2015. július 12., vasárnap

József Attila Kertész leszek – Vrtlar biću

József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

1925. április
Vrtlar biću

Vrtlar biću, drvo rašću,
s milim suncem ustajaću,
neću brinuti o drugom
sem o cvetu kalemljenom.

Svaki cvet moj kalemljeni
biće meni omiljeni,
pa neka je i kopriva,
u cvetu mom je istina.

Pušim lulu, pijem mleko,
dobar glas svoj čuvam slepo,
nevolja na mene neće
posadiću samog sebe.

I baš treba, baš to znači,
kada svane, kad se smrači -
kad već propada ovaj svet,
nek bude mu na grobu cvet.

aprila 1925.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése