Keresés ebben a blogban

2015. május 16., szombat

Juhász Gyula Búcsú – Oproštaj

Juhász Gyula – Moholy Nagy László szénrajza
Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.



Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.
Oproštaj

Pre no što mi se trag navek gubi,
Rado bih se oprostio, ljudi.

K'o zarobljenik kog put prost zove,
oproštaj promrmlja pre slobode.

Kao ptica, za kojom Jug čezne,
Ispod strehe još uči se pesme.

Šta ja jadan, bolestan da pevam,
Šta to, ljudi, ja da vam zamucam?

Možda ni ne treba reći zbogom?
Primetan nisam ni bio nikom.

Tek suza bejah, što u prah pada,
uzdah, što se k nebu oslobađa.

Poljubac, što hladan kamen sretne
Samo reč što nikom ne odjekne.

Leptir, koji za zvezdama žudi,
I pregazi ga kočijaš grubi.

Prevod: Maša Starec i Fehér Illés





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése