Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Lőrinc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Lőrinc. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 31., vasárnap

Szabó Lőrinc Tárlat: a Sátán műremekei – Izložba: Remek-dela Sotone


Képtalálat a következőre: „szabó lőrinc”

Szabó Lőrinc – Bernáth Aurél portréja
Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.

Tárlat: a Sátán Műremekei

Boldog, akit pálinka butít,
boldog, kit a szépség
kápráztat, boldog mind, aki
csak részleteket lát. – De ha anya
helyett egy isten
nyitotta föl szemed, akkor
a halálos éjben mindenütt
tűz, tűz lobog fel,
tűz, tűz kering
körötted és te mindenütt
őt látod, a mozgó
viperalángot,
a tüzet, amit
széthurcol a mozgó
ember a földön, a tengereken,
a parázsagyu gondot,
a tűzkigyókat
látod csak az éjben,
a mult s a jövő
üveghegyein túl, a nyugtalan önzés
gyujtogató parazsát, a tüzet,
a tüzet,
tűzoszlopokat, aranyrudak és
a puskatűz aranyát.
Átkozott vagy,
ha látni tanultál,
átkozott vagy,
ha látod: a Sátán
mennyi szenny
tüzéből festi be a halál
gyászpompás keretei közé
Műremekét, az Életet:
jaj neked, aki látsz,
jaj, neked, Isten
látó fia, jaj,
mert bárhova fordulsz,
örökre előtted
az idő vándor falain
az Ember égő tárlata:
számodra nincs
butúlni ital, vakúlni szépség,
s üss bár karót boldogtalan
szemedbe, feléd
a végső éjszaka
egéről is az olthatatlan
tűzvész
rémült freskói lobognak!
Izložba: Remek-dela Sotone

Sretan je koga rakija mami,
sretan je koga lepota
čara, sretan je svako, ko
tek detalje vidi. – Ali ako
mesto majke bog
ti je otvorio oči, tad
u smrtonosnoj tami svugde
vatra, vatra plamti,
vatra, oko tebe vatra
kruži a ti svugde
nju vidiš, pokretnog
plamena šarke,
vatru šta
pokretan čovek
širi po zemlji, morima,
samo pečal mozgom žara,
zmije vatre
vidiš u tami,
iza staklenih brda
prošlosti i budućnosti živ žar
nemirne sebičnosti, vatru,
vatru,
vatrene stubove, zlato
zlatnih poluga i vatre oružja.
Proklet si,
ako si učio videti,
proklet si
ako vidiš: Sotona
među žalom kićene
okvire smrti
vatrom kolike prljavštine boji
svoje Remek-delo, Život:
jao tebi, prosvetljenom,
jao tebi, prosvetljenom
sinu Gospoda, jao,
jer bilo gde se okreneš
na prolaznim zidovima vremena
večno je ispred tebe
plamteća izložba Čoveka:
nema za tebe
napitka što mami, lepote šta čara,
u svoje zlosutno oko zalud ćeš
kolca zabiti, prema tebi
i sa neba
konačne tame prestrašene
freske
neugasive vatre plamte.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://krk.szabolorinc.hu/04/22.htm


2016. február 25., csütörtök

Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért – Molitva za decu


Képtalálat a következőre: „szabó lőrinc”

Szabó Lőrinc – Rippl-Rónai József pasztellje
Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, él‹ és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Molitva za decu

Šume, zveri, zvezde i kameni,
Moju milu decu volite mi.

Kad god nas razdvajaše daljina,
Sudbu njihovu poverih vama.

Uvek dobri beste prema meni,
volite ih molim vas, umrem li.

Godišnja doba, reke, gajevi,
moju milu decu volite mi.

Pute od peska, kamena, asfalta,
mudro vodi curicu, dečaka.

Ljubi mi vetre, njihova lica,
travo, steno, budi im uzglavica.

Plodove im jabuko uruči,
zvezdana noći, ti ih pouči.

Uči, zagrej ih, ti sunce sjajno,
u džepove ulij zlato tajno.

I sve vi žive i mrtve tvari,
učite ih oblaci, orlovi,

divlje munje, dobri mravi, puževi,
na njih mi pazi, svete svemoćni.

Čovek je opak, ne verujem mu,
Vatra, voda, zemlja, meni rod su.

Rođaci moji, vas osloviću,
mrtav vatra, voda, zemlja, biću.

Vatro, vodo, zemljo, bogovi svi:
one koje volim, volite i vi.

Prevod: Maša Starec i Fehér Illés