Keresés ebben a blogban

2016. július 30., szombat

Szabó Lőrinc Tárlat: a Sátán műremekei – Izložba: Remek-dela Sotone


Képtalálat a következőre: „szabó lőrinc”

Szabó Lőrinc – Bernáth Aurél portréja
Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.

Tárlat: a Sátán Műremekei

Boldog, akit pálinka butít,
boldog, kit a szépség
kápráztat, boldog mind, aki
csak részleteket lát. – De ha anya
helyett egy isten
nyitotta föl szemed, akkor
a halálos éjben mindenütt
tűz, tűz lobog fel,
tűz, tűz kering
körötted és te mindenütt
őt látod, a mozgó
viperalángot,
a tüzet, amit
széthurcol a mozgó
ember a földön, a tengereken,
a parázsagyu gondot,
a tűzkigyókat
látod csak az éjben,
a mult s a jövő
üveghegyein túl, a nyugtalan önzés
gyujtogató parazsát, a tüzet,
a tüzet,
tűzoszlopokat, aranyrudak és
a puskatűz aranyát.
Átkozott vagy,
ha látni tanultál,
átkozott vagy,
ha látod: a Sátán
mennyi szenny
tüzéből festi be a halál
gyászpompás keretei közé
Műremekét, az Életet:
jaj neked, aki látsz,
jaj, neked, Isten
látó fia, jaj,
mert bárhova fordulsz,
örökre előtted
az idő vándor falain
az Ember égő tárlata:
számodra nincs
butúlni ital, vakúlni szépség,
s üss bár karót boldogtalan
szemedbe, feléd
a végső éjszaka
egéről is az olthatatlan
tűzvész
rémült freskói lobognak!
Izložba: Remek-dela Sotone

Sretan je koga rakija mami,
sretan je koga lepota
čara, sretan je svako, ko
tek detalje vidi. – Ali ako
mesto majke bog
ti je otvorio oči, tad
u smrtonosnoj tami svugde
vatra, vatra plamti,
vatra, oko tebe vatra
kruži a ti svugde
nju vidiš, pokretnog
plamena šarke,
vatru šta
pokretan čovek
širi po zemlji, morima,
samo pečal mozgom žara,
zmije vatre
vidiš u tami,
iza staklenih brda
prošlosti i budućnosti živ žar
nemirne sebičnosti, vatru,
vatru,
vatrene stubove, zlato
zlatnih poluga i vatre oružja.
Proklet si,
ako si učio videti,
proklet si
ako vidiš: Sotona
među žalom kićene
okvire smrti
vatrom kolike prljavštine boji
svoje Remek-delo, Život:
jao tebi, prosvetljenom,
jao tebi, prosvetljenom
sinu Gospoda, jao,
jer bilo gde se okreneš
na prolaznim zidovima vremena
večno je ispred tebe
plamteća izložba Čoveka:
nema za tebe
napitka što mami, lepote šta čara,
u svoje zlosutno oko zalud ćeš
kolca zabiti, prema tebi
i sa neba
konačne tame prestrašene
freske
neugasive vatre plamte.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://krk.szabolorinc.hu/04/22.htm


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése