Jász Attila Mintha egy szigeten – Kao na nekom ostrvu

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Mintha egy szigeten Mit is mondanék anyámnak, ha egyszer váratlanul felhívna. Hirtelen nem mondhatnék mást, üzennék át, hogy körülbelül mi megvagyunk, na és veled mi van, láttad az új virágokat a síron, és hallottad, ahogy érdeklődő kérdését unokád hangyapiszkálgatás közben nekünk szegezte. Hogy akkor most merre van a mami keze, merre a lába. Mi meg csak néztük egymást a gyerek anyjával, épp virágültetés közben, elkezdtünk volna valamit magyarázni, de lehet, hogy csak mutattuk, túl egyszerű lett volna válaszolni. Ezért szinte lehetetlen. Ahogy nem tudnék mit mondani hirtelen anyámnak se, ha váratlanul tényleg felhívna egyszer, és egymás kezéből kapkodnák ki a kagylót apámmal, ahogy életükben sohase tették. Mintha egy szigeten, békében élnének… Így telnek most már nélkülük az esték.

Kao na nekom ostrvu Šta bi mogao reći mami kad bi me jednom iznenada pozvala. Naprečac ne bi mogao drugo reći, poručio bi preko, da smo mi uglavnom dobro, a šta je sa tobom, jesi li na grobu svež buket videla i dal si čula, kako tvoj unuk kad je mravinjak čačkao sa znatiželjom postavio pitanje. Dakle sad u kom pravcu se nalazi bakina ruka i noga. Mi smo se samo zagledali, baš tokom sađenja cveće, počeli bi nešto objašnjavati, ali moguće je da smo samo pokazali, bilo bi previše jednostavno odgovoriti. Zbog toga je skoro nemoguće. Kao što ne bi mogao na brzinu ni majci šta reći, kad bi jednom iznenada nazvala, i sa ocem bi se takmičila kome će slušalica pripasti, što inače u životu nikad nisu radili. Kao da u miru na nekom ostrvu žive... Večere nam tako bez njih prolaze. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=267