Keresés ebben a blogban

2016. július 31., vasárnap

Jász Attila Mintha egy szigeten – Kao na nekom ostrvu


Képtalálat a következőre: „jász attila”

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Mintha egy szigeten

Mit is mondanék anyámnak,
ha egyszer váratlanul felhívna.
Hirtelen nem mondhatnék mást,
üzennék át, hogy körülbelül mi

megvagyunk, na és veled mi van,
láttad az új virágokat a síron,
és hallottad, ahogy érdeklődő kérdését
unokád hangyapiszkálgatás közben

nekünk szegezte. Hogy akkor most
merre van a mami keze, merre a lába.
Mi meg csak néztük egymást
a gyerek anyjával, épp virágültetés közben,

elkezdtünk volna valamit magyarázni,
de lehet, hogy csak mutattuk,
túl egyszerű lett volna válaszolni.
Ezért szinte lehetetlen. Ahogy nem tudnék

mit mondani hirtelen anyámnak se,
ha váratlanul tényleg felhívna egyszer,
és egymás kezéből kapkodnák ki a kagylót
apámmal, ahogy életükben sohase tették.

Mintha egy szigeten, békében élnének…
Így telnek most már nélkülük az esték. 
Kao na nekom ostrvu

Šta bi mogao reći mami
kad bi me jednom iznenada pozvala.
Naprečac ne bi mogao drugo reći,
poručio bi preko, da smo mi uglavnom

dobro, a šta je sa tobom,
jesi li na grobu svež buket videla
i dal si čula, kako tvoj unuk kad je
mravinjak čačkao sa znatiželjom

postavio pitanje. Dakle sad u kom
pravcu se nalazi bakina ruka i noga.
Mi smo se samo zagledali,
baš tokom sađenja cveće,

počeli bi nešto objašnjavati,
ali moguće je da smo samo pokazali,
bilo bi previše jednostavno odgovoriti.
Zbog toga je skoro nemoguće. Kao što

ne bi mogao na brzinu ni majci šta reći,
kad bi jednom iznenada nazvala,
i sa ocem bi se takmičila kome će slušalica
pripasti, što inače u životu nikad nisu radili.

Kao da u miru na nekom ostrvu žive...
Večere nam tako bez njih prolaze.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=267


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése