József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)
A bőr alatt halovány árnyék
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
1927. jan.
Bleda sena pod kožom
Među crnim zidovima proziran lav,
kad te oslovljavam u srcu ispeglano odelo nosim,
ne smem na tebe misliti čeka me posao, ti plešeš,
nemam šta u usta staviti i živeću još dugo,
5. nedelja je da ne znam šta je s tobom
vreme na jarkocrvenim drvenim nogama prohujalo
ceste se ispod snega priljubile,
ne znam dal te čovek može voleti?
nemi crnci vuku figure za tvoje odavno stišane reči.
januara 1927.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése