Iz zbirke pesama Stevana Martinovića: Tvrdo nebo (1983), Glas - Banja Luka
Martinovity Stevan: Kemény égbolt 1983) című verseskötetéből, Glas – Banja Luka
bačka II
izgleda stigoh
prekasno
na ovom vašaru
su prodani umjetni zečevi
porcelanski
anđeli su nestali
iz crkvenog
dvorišta
jedino još
zvono odjekuje
moraš se
vratiti reče moj mrtvi djed
ovako sam ne
možeš
preskočiti
liniju
ni spustiti je
u bunar
gde mi je
kompas
gde mi je
kompas
kako da strpam
u malu torbu
sedminu rijeke
jednu topolu
i pola crkve
na zelenoj mapi
djedovo
udavljeno oko
(hladna
britkost koncentričnih krugova)
kao opomena
lebdi iznad puta
|
bácska II
úgy látszik későn
érkeztem
a búcsúba már elkeltek a
bársonyos műnyuszik
a díszes templomudvarból
eltűntek
az égetett angyalok
egyedül a harangok zúgnak
még
vissza kell térned mondta
halott nagyapám
egyedül nem vagy képes
áthágni a sziklafalat
és a kútba sem
dobhatod
hol az iránytűm
hol az iránytűm
puttonyomba hogy
gyömöszölhetném
a folyó hetedét
egy jegenyét
s a templom felét
nagyapám hűlt szeme
remeg a kiterített zöld
térképen
(a koncentrikus körök
ridegsége)
a keskeny ösvény felett
intő jelként lebeg
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése