Keresés ebben a blogban

2013. február 25., hétfő

Stevan Tontić Bajka za Marinu Cvetajevu – Fohász Marina Cvetajeváért


Stevan Tontić (Sanski Most, 30. 12. 1946 - )


Bajka za Marinu Cvetajevu

Sruči se nebo na Jelabugu
u paramparčad se svod prosu
mračno sunce skloni glavu
u svjetlozarnu u suštu
u Marinu Cvetajevu

Surovi jedan bog
potrča da joj se izvini
ali nje već nije bilo

Čuvaću ja kao dragocjenost
reče zemlja
jednom će mi zatrebati nešto sveto
u mladom nebu mlada zvijezda

Blistaće svemir
od ove duše od ovog lica
svjetlosti ovoj
vukovi će ići na poklonjenje.

Fohász Marina Cvetajeváért

Leszakadt az ég Jelabugban
Tartófák törtek darabokra
menekült az árnybaborult nap
az örök fénybe a mindenségbe
Marinába Cvetajevába

Egy kegyetlen isten
bocsánatért esedezett
de ő már nem létezett

Drágakőként fogom őrizni
szólt a föld
egyszer szükségem lesz valami szentre
az ifjú égen fiatal csillagra

Csillogni fog a tér
lelkétől  gyémánt szemeitől
és fényáradatát
főhajtással farkasok fogják köszönteni.

Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése