Đuro Damjanović Zov ostrva – A sziget hívó szava



                                                                 Đuro Damjanović

                                 Goleši kod Banja Luke 6. maj 1945. – Banja Luka 25. februar 2009.

Zov ostrva

Ostrvo, ostrvo, na vidiku ostrvo!

Ostrvo, ostrvo na moru,

Ostrvo u obliku srca

Ali kako stići do ostrva,

Do kamene beline soli

Kad mi je lađa pesma,

Druge lađe nemam

Onda

Ploviću do ostrva pesmom

Ostrvo, ostrvo

Iznad vode na visine reči

I u plavoj visine srce neba

A šta ću tamo, tamo na ostrvu?

Pitalo mene moje Ja

Da odem na ostrvo, na ostrvo ostrva,

I da se nikad više na vratim sa ostrva

Da ostanem na ostrvu večno

Ili sve dok ostrvo ne ode od mene

Mada je tamo beo kamen

Kao belina između strofa

Napraviću na ostrvu kuću

Kuću od zalutalih talasa mora

Sa prozorima od reči

I gledaću u moru nebo,

I gledaću na nebu more

Hoću da vidim albatrosa,

Svetu pticu mora

A sziget hívó szava

Sziget, sziget, sziget a láthatáron!

Sziget, szív alakú

Sziget a tengerben

De hogyan jussak a szigetre

Hol só megkövesedett fehérségű

Hisz költeményem a hajóm

Nincs más hajóm

Hát

Költeményen érem el a szigetet

Sziget, sziget

a szavak szintjén víz felett

És az égbolt szívének kék szintjén

Mit keresek ott, ott a szigeten?

Kérdezte saját Énem

A szigetre megyek, a sziget szigetére,

És a szigetről soha nem térek vissza

Immár örökre a szigeten maradok

Vagy addig míg velem marad a sziget

Igaz fehér kőből van

Mint a sorok közötti fehér   

De a szigeten építek házat

Szavakból készült ablakokkal

Az eltévedt hullámokból építek házat

És a tengerben nézem az eget,

És az égen nézem a tengert

Az albatroszt a tengerek szent madarát

akarom látni.

                             Fordította: Fehér Illés