Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Történelem
a homlokzatról
mállik a vakolat
a kőszobor letört
kisujját
felveszi a koszos
útról
és a szökőkút
medrébe dobja egy kisfiú
a galambszar matt
patinát adott a díszítésnek
dübörög, tülköl,
szirénázik, nevet, káromkodik
kellemes és
kellemetlen hangokkal keveredik
az utcán, a falak
mögött, a falakon, a falakban,
benned, bennem,
mindenkiben a történelem
meddig fér meg
egymás mellett
meddig egészíti
ki,
formálja egymást
békében?
a megbocsájtás
mint kopott
repedezett dísz(let)
elveszett lábak
alatti kacatok között
tán épp azt dobta
kavicsként
a szökőkút zavaros
vízébe
az unatkozó kisfiú
miközben az épület
homlokzatán
halálugrásra
készül az életunt szobor
Forrás: Balázs F. Attila:
Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
Istorija
kruni se
malter sa fasade,
odlomljen
mali prst kamene statue
podiže dečak
sa prljave ulice
i baca ga u
fontanu
golublji
izmet je mat patinu dao dekoraciji
istorija
tutnji, trubi, zavija, smeje se, psuje
sa prijatnim
i neprijatnim glasovima se meša
na ulici,
iza zidova, na zidovima, u zidovima,
u tebi, u
meni, u svakome
dokle može
da postoji,
dokle se
dopunjuje,
formira
jedno drugo u miru?
oprost
kao
pohabani, ispucali ukras
izgubio se
između drangulijama ispod nogu,
možda je baš
to bacio kao belutak
u mutnu vodu
fontane
dečak u
dosadi
dok na
fasadi zgrade
na smrtonosan
skok se sprema od života umorna statua
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése