Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –
zumbulasta sestra
usred života
kao i na njegovom početku
anđeli liče na sebe same
odnedavno ja više nisam nalik na sebe. čovek i ja zatvoreni u tamnici svoga razuma. kao jezero u obruč koralnih ostrva. umesto da ujedinimo svoje uzajamne snage kako bismo se odbranili od slučaja i nedaća mi se udaljujemo drhteči od mržnje i krećemo suprotnim pravcima. kao da smo ranili jedan drugog ljutom kamom
reklo bi se svaki od nas razume prezir što ga budi u ovom drugom. gonjeni pokretačkom silom izvesnog dostojanstva mi se trudimo da ne bi obmanemo svog protivnika.
svako ostaje pri svome i zna dobro da je nemoguće zadugo sačuvati sklopljeni mir
e pa nek bude tako
a jácintos nővér
az élet sűrűjében
mint a kezdetén is
az angyalok önmagukra hasonlítanak
újabban már nem hasonlítok önmagamra. az embert s engem is értelmünk börtönébe zártak. mint a tó korallszigetek övezetében. a helyett hogy erőnket egyesítve megvédenénk magunkat a véletlenektől és sorscsapásoktól bosszúvágytól vezérelve távolodunk egymástól ellenkező irányba haladunk. mint a tőrrel sebesítettek.
mintha mindenki értene a gyűlöletszításhoz. meghatározhatatlan büszkeségtől űzve ellenfelünket nem akarjuk kiábrándítni.
fújjuk a magunkét közben jól tudjuk lehetetlen a tartós béke
hát akkor legyen így
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése